Hetek óta tervezem, hogy írok pár „buborékos” bejegyzést Hawaii-ról nektek. Nálunk otthon Hawaii valami meseként hangzik, és én magam sem hittem, hogy itt fogok élni két hónapig, de most a föld túl oldaláról kisebb csodának tűnik e varázs. Hozzá lehet szokni a napsütéshez, az óceánhoz még a teknősökhöz is. Aztán persze mindennap jönnek új élmények, egy ismeretlen gyümölcs, egy különleges hal, egy új hely vagy ember. Azonban itt is vannak hétköznapok, fáradság; kevés pénz, munka, idő; tökéletlenségeink. Így a hétköznapi buborékok átélése, a megszokásból történő újbóli rácsodálkozás csak is azon múlik, hogy hagyjuk-e a napokat pörögni monotonon, vagy adunk időt a hálára, az értékelésre. Egy hónap után, leültem a partra, hogy eltöltsek ott egy órát és figyeljem, mi történik. Máskor csak elfutok, a kövek mellett, vagy irány a víz a paddle deszkával, esetleg a búvár felszereléssel… most azonban megálltam, körbenéztem, rácsodálkoztam. Megérte.

Leterítettem a kockás fürdőlepedőmet egy kőre, és kezembe vettem egy könyvet. Két perc se telt bele s egy pár érkezett fotósukkal, hogy néhány romantikus fotót készítsenek az óceán parton esküvői albumukba. A mennyasszonyon fehér ruha és fehér flip-flop papucs volt, a vőlegény homok színű nadrágban és szintén flip-flop papucsban pózolt, csókolt, ölelt. Mikor tovább álltak, tekintetem a sziklákon apró cseppekre törő óceánra tévedt… amíg bele nem sétált a képbe egy középkorú pár vászon ingben, szalmakalapban, mezítláb, kezükben a papucsokkal, majd a másik irányból hasonló öltözetben egy nászúton lévő fiatal pár. Még el sem értek elém, amikor egy kislány és egy kisfiú kergette végig egymást a sziklákon ugrálva. Aztán sikerült újra két sor erejéig a könyvemre figyelni, amikor egy gitáros fickó érkezett egy nagy csokor emberrel, akiket a partról haza tartó vizes hajú társaság kerülgetett. A hullámok kicsit megnőttek és a gitáros énekelni kezdett. A kottáját egy kis polinéz lány tartotta, de a csoportban volt egy bébi rózsaszín shortot és bébi kék hawaii inget viselő fiatal amerikai srác és néhány idősebb, színesnél színesebb nyári ruhát viselő hölgy is. Először nem tudtam mi történik, aztán rájöttem tőlem pár méterre éppen egy középkorú pár fogad egymásnak örök hűséged Hawaii módon egy öbölben, virágfüzérekkel és a szertartásnál jellemzően hosszabb fotózkodással. Jöttek, láttak, házasodtak, ügyet sem vetve a mellettük kockás fürdőlepedőn figyelő lányra. Mosolyogtam, hogy mik nem történnek itt kevesebb, mint egy óra alatt a parton. Miközben jobb oldalamon a némileg giccses óceánparti rapidesküvő a végéhez ért, tőlem balra egy apuka mászott le a köveken 4-5 éves fiával és bújócskáztak a sziklák közt, fröcskölték egymást hangos kacarászással kísérve. Én meg átadtam nekik a terepet és felsétáltam „haza”, búcsúzóul még egy pillantást vetve az öböl túl végében lévő Sea House étterem világító fáklyáira. A naplemente rózsaszínűre festette az eget, és méregzöldre a pálmafákat, a sziklák ezüstösen csillogtak a sötétkék óceán fehér habjai közt…

Megszokott helyek újbóli felfedezése mindig meglepetéseket okoz. Egyszer végig sétáltam az Irgalmasok utcáján Pécsett, úgy hogy a tetőket néztem - észre sem vettem korábban mennyi szépség van ott, vagy mikor turistákat kísértem otthon, csodálatos volt bemenni a templomba és felfedezni azt a helyet, ahova gyakorta járok. S ugyanilyen itt Hawaii-n amerikaiakkal beszélgetni az élményeikről, meghallgatni, hogy mi tetszett nekik Magyarországban, annyira jó érzés tudni mennyi kincsünk van. A világ minden része Hawaii, ha nem csak nézel, hanem látod is a sok szépet, ami körül vesz. Értékelni azt, amink van - legyen szó egy hosszú nyaralás negyedik hetéről, egy házasság 35. évéről, egy munkahely sokadik napjáról - nem könnyű dolog. Hawaii-n egy-két hét csak az ámulatról szól, de ha szerencsés vagy és kicsit helyinek érezheted magad, rázoomolhatsz a részletekre. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.