2012.01.01. 21:52
Január 1 - Új Év - Fogadalmak nélkül
Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy belekezdjek egy blog írásába...témáim is voltak, kedvem is volt, az éjszakák is hosszúak így még az időhiányra sem foghatom...valamiért mégsem tettem...Most már tudom miért nem. Idegenkedtem attól, hogy magamról írjak, vagy a mindennapjaimról, mert tudom, hogy változunk, s ha értékrendünk szilárd lábakon is áll, meg van az oka annak, ha az ember érzelmei ölelésében megírt verseit gyorsan tépi szét másnap:) Így rájöttem mit nem akarok. Nem akarom, hogy ez a blog rólam szóljon. Nem élménybeszámoló lesz, vagy valami ahhoz hasonló...hanem innen-onnan egy pillanat (persze az én szemszögemből).
Ami megy nekem...amit a novelláimban is meg-megjelenítek, az a hangulatok megélése, átélése, megérzése (www.klaj.tvn.hu - ha valaki még nem ismerné a verseimet, novelláimat továbbra is ide tartogatom) Így hát arra gondoltam, hogy figyelmem magamról a világ felé fordítom és meglátom a csodát. A hétköznapok apró történéseit, rezdüléseit, azt ami szembejön velem nagyító alá helyezem és ha jónak látom leírom ide.
Íme az első bejegyzés, első pillanata...2012 előtt egy nappal...
Az indulás előtt még egy kicsit futkostam a csatornák között és mindenhonnan csalogató gépnevetés hirdette, hogy a szilveszter náluk a legvidámabb. S, mivel idén a szilveszter nagyon hétköznapira sikeredett a szombatnak köszönhetően (hisz ilyenkor vannak amúgy is a bulik, a programok, a baráti összejövetelek és többé kevésbé jobb tv műsorok) eszembe jutott, hogy mitől más ez a nap mint bármelyik másik...csupán csak lezárjuk az évet? Zárhatnánk minden hónapot is, akadékoskodtam, de tudtam, hogy ennél többről van szó...Sokan értékelnek, majd fogadkoznak. Az értékelés hasznos, nem csak ilyenkor! Túl rövidke ahhoz az élet, hogy ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget annak, hogy eltelt egy újabb év...Nektek, hogy telt 2011? Elégedettek vagytok? Sok ismerősömnek esküvője volt, másoknak megszületett első, vagy második gyermekük, megint jó néhányan munkahelyet váltottak, míg ismerek olyanokat is, akiknek inkább a nehéz, fájdalmas pillanatokból jutott több a tavalyi évben...Hány napra emlékszel egy-egy eseményt hozzá kötve? - mintha csak tegnap lett volna...
Nos nem értékelésre akarlak buzdítani, csak nem tudok mit kezdeni azzal, hogy az év utolsó napján a bulié és a humoré a központi szerep. Miért?
Félre ne érts! Nagyon is jó, ha megünneplünk dolgokat...de hogy van az, hogy a világon szinte minden ember, bármilyen év is volt mögötte nevet a kabarén és táncol...táncol éjfélig, majd tovább?
Rájöttem mikor reggel kinyitottam a szemem (na jó dél is volt már: 2012:) csak SZINTE mindenki. Mert sokan vannak, akik éppen ekkor élik át életük, évük egy fontos pillanatát, (várják az új családtagot, vagy búcsúznak el valakitől; találják meg a szerelmüket, vagy veszítik el...) vagy nem tulajdonítanak különösebb nagy jelentőséget a dátumnak és mint minden hétköznap pizsamát öltenek és ágyba bújnak, munkába mennek, vagy bulizni (csak ebben semmi különleges nincs, mert mindig ezt teszik).
Az ünnepnek helye van minden nap, ha a legkisebb dologért is hálásak lehetünk. Ünnep egy családi vacsora, ünnep egy közös séta, ünnep a lélegzetünk - az élet ünneplése. Nem a dátum a meghatározó, hanem, hogy tudjuk mit és miért teszünk.
Én azért szilvesztereztem néhány jó baráttal egy szaunában, majd a téren és zártam néhány finom falat virslivel, meg örömteli, fáradt társasozással az évet, mert vágytam az együttlétre, az örömre és a nyugalomra. Szerettem volna egy olyan estét a végére, ami nem tűnik ki a többi közül, mégis kicsit különlegesebb, amilyen a 2012 lesz. Ez nem fogadalom, hanem kívánság:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A. Schweitzer 2012.01.10. 23:04:37
Ha tényleg fontos nekünk, hogy jobb emberek legyünk, akkor az éves visszatekintést (ami feldolgozhatatlanul sok) bölcsen eltoljuk a mindennapos felé... a visszatekintés, az önvizsgálat és önreflexió az "egyre jobb ember" leghűségesebb barátai... hajrá! :)