Láttam már sok anyát, és figyelem magam is. Anya nevelt engem is. Az állatvilág megannyi életadója, a gyermekvédelem kliensei, a költészet múzsái, a Föld anya… megannyi kép a magasztostól a tragikusig. Ma én is beállok az anyák napja virággal díszített kitüntetettjei közé. Előttem állnak jó s rossz példák. Láttam elég jót eleget.  Megírtak már mindent az anyákról. Nem is írnék sokat. Talán csak annyit, hogy nem lehetek anya a gyermekem és a gyermekem nemzője nélkül. Anyaságom velük együtt értelmezhető. A különböző hozott minták, az állandóan változó védőnői útmutatások, a szülésznő szubjektív elképzelései, a nénik szúrós vagy bíztató tekintete, anyósom és anyám véleménye, az óvónők és az iskolák előadásai, a barátnőm által megvett könyvek és a koreszme hatással vannak ránk, formálnak minket, ezer utat rajzolnak. De az útra mindenki a gyermekével és gyermeke apjával lép. Ez az, ami alapjaiban határozza meg anyaságunkat. S bármit is akarunk hinni, ez nem változik. Akkor sem, ha az apát csupán egy kód jelöli a kémcsövön, vagy a gyereket egyszer sem láttuk. Mindegy hol a gyerek, hol az apa, ez a három együtt létezik. Nincs külön. Anyák miattuk vagyunk. Örökre átírják utunkat. Hiszem, jobb anyává úgy válhatok, ha minél jobban megismerem őket.

Köszönöm ezt a csodás megtapasztalást nektek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.