Nézzetek fel! Kérlek, egy percre emeljétek tekinteteteket a magasságba, hogy rátaláljatok a fényre. Emberi játszmáink, mindennapi hazugságaink, szokásaink és szenvedélyeink, megszokásaink és beletörődéseink, bánat nélküli megbocsátásaink… felhígul a jó fogalma. Ez pedig nem segít nekünk, abban, hogy visszataláljunk ahhoz az emberhez, aki a földet paradicsomnak látta. Kicsit mintha nem hinnénk el, hogy nem tehetünk bármit, nem lehet akármennyink… nem is tudom, hogyan kéne jobban megelégedni. A vályogház a jurta, vagy a 3 rétegű üvegablakokkal megépített passzívház a jó irány… Nem is tudom mi az elég… kell e egy cipő is a gyereknek? Hol van a teljesség, a kiüresedés? A Lomtárürítése, vagy a wifi kikapcsolása tisztítja-e a rezgéseket. Élményajándék? Lehet-e nagyobb élmény, mint az önmagunkra találás. Nem az önmegvalósítás… nem. Az önátadás a fény felé. A teljes hit, a teljes bizalom, a teljes elköteleződés. Most lefele nézek a laptopomra, de felemelem a fejem és máris nyugodtabb vagyok, mert van, aki nálam jobban tudja, mely kincseimet és hogyan szórjam szét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.