Nem tudom, mit írjak… a csend mindig tisztábban szól. Annyi minden dalol bennem az életről, kifelé kevéske látszik, csak egy széles mosoly, nem elég széles, sokkal kevesebb, mint a bennem lobogó hit. A hírek sokszor nem arról szólnak, de tudom, hogy jobb ennél ez a cirka 74 év. Meg aztán úgysem tudod mit gondolok, mikor azt mondom buborék és átérezni végképp nem tudjuk egymást. Ezért próbálok folyton kiragadni kis darabokat a mindennapokból, hogy valahogy megértsd ez több mint fájdalom, öröm, kétségbeesés, nyugalom. Nem-nem a létezéshez ezek olyan parányi szavak, az életet sem ilyen egyszerűen írnám le…

Aztán magam elé húzom a billentyűzetet és leírom ezt, amit fentebb olvasol, s már ettől is előrébb vagyunk kicsit. Mosolygok, mert látom, ahogy egy gondolatom száz szívben száz színen, száz értelmezésben száll szerte szét a felhők közé. S előkeresek egy témát, hogy közös hullámhosszra kerüljünk:

Szakítottál már? Hogy történt? Békében? Fájdalmasan? Gyűlölködve? Közönyösen? Kiszabadulva, mint cirkuszi elefánt a halálakor? Mindegy is… gondolj most kérlek, egy kedves, vagy cseppet sem ilyen exedre és tedd fel magadnak a kérdést: Segítettem neki, hogy közelebb kerüljön a szeretethez?

Nos, ma csupán ennyit akartam írni. Bátrak feltehetik a kérdést jelenlegi életük párjával kapcsolatban is, vagy barátaikra gondolva. A párkapcsolat több mint egy életre szóló játék, olyan nagy felelősség valakire hatni, mégis az autóvezetéshez tanfolyam kell, a vonaton utazáshoz jegy, ehhez meg még csak felelősséget sem kell vállalni manapság. Elég posztolni? Pedig az előbbiek maximum életveszélyesek, a létezésünket kevésbé határozzák meg. Nem úgy, mint egy hozzánk közel álló, aki formál, alakít, terel minket szeretettel. Csendben! Észrevétlenül. Inkább példával, mint paranccsal. Szívesebben öleléssel, mint ököllel.

Én azt mondom barátkozni szerelmi vagy társasági értelemben is nagyon komoly dolog. A másik bízni fog benned, megszelídül, átadja magát, apró kis kincseit bízza rád és akkor egyszer csak ültök, egymás szemébe nézve, tudva annyi percet a másik életéről… és sordöntő lehet, hogy mit mondasz neki, mert rosszkor megszólalni nagyon nagy hiba lenne, vagy mondani bármit, ami nem éri meg, hogy megtörd a csendet, amit mindketten egyformának hallotok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.