Lelki tükör – Mit látsz? A világból, az emberekből kit ismersz fel?

Ó, mondd ugye mersz még szeretni?

Lúcia gyújtson fényt szívedben,

S merd szüntelen Istent keresni!

Hinni

Élni

Szeretni!

Erős vagyok, számomra ez nem kérdés. Sokszor gondolkozom azon, mi a titka ennek. Vizslatom apámat és a genetikát, végiggondolom a nevelést édesanyámra gondolva, tisztán látom a mintákat, az engem körülvevő cselekvő embereket, a vezetőket és a még nagyobb hadvezéreket: a szolgálókat. Valahogy mégis mindig oda jutok, az imént felsorolt hatások érdemét nem kicsinyítve, hogy erőm: a hitem. Azért állok fel újra, azért kezdek újra, azért emelem újra arcom az ég felé, mert szeretni akarok és szeretetre vágyom, hogy ezáltal felismerjem, megértsem, átéljem minden élethelyzetben, minden testvéremben Istent. Az Istenkereséshez pedig bátorság kell.

Miért nem imádkozol a menzán, az étteremben? – hát nem nehezebb megtagadni a hited?

Miért nem kérsz bocsánatot mindazoktól, akiket megbántottál, elhanyagoltál, elfelejtettél, magadra haragítottál? – nem jobb szeretetben élni?

Miért nem változtatsz életeden, ha abban nem találsz elég értéket, erkölcsöt, tisztaságot vagy szeretetet? – nem vágysz a jóra?

Miért nem bánod meg, ha vétkezel, miért ragaszkodsz makacsul szenvedélyeidhez, gyengeségeidhez, a sötétséghez újabb vétkekkel takarva azokat?- nem félsz bűnben élni?

 A szembejövő, életemben rövidebb, hosszabb ideig időző, szeretetre vágyó, szeretni akaró testvérem: Érzem, mindig érzem, hogy ott van benned a jó. Hiszem, töretlenül hiszem, hogy céljaidat szíved súgja. Tudom, tudom, hogy nincs kifogásod Isten országa ellen. Szomjazzuk azt mindannyian, az igazságosságot, a békét, a hűséget, a józanságot, a hitet, a türelmet, az állhatatosságot, a szelídséget és az önmegtagadást. Csupán vágyni ezekre azonban nem elég, mert mulasztunk, ha nem cselekszünk. A legnagyobb bátorság szeretni, szívünket nyújtani, a fénybe nézni, s hinni szüntelen.  De sajnos előfordulhat, hogy apró szilánkokra törünk, s talán megszúrjuk egymást. Igen, lehet, hogy kemények leszünk, s megsértjük a másikat. Bátrak vagyunk, de nem tökéletesek. Bocsásd meg, ha annyira akartalak szeretni, hogy nem sikerült. Én nem neheztelek senkire, te se tedd, ha volt, hogy nem volt bátorságod szeretni. Valahogy mindenkit lehet, ne add fel, légy kitartó és állhatatos a jóságban. Bátran szeress újra, „mert jól csak a szívével lát az ember”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.