2018.12.26. 12:11
Karácsonyi Üzenet
Örömeink az életben olyanok, mint a kis gyufaárus lányka lángjai. Fellobbannak, szép és jó érzésekkel töltik meg szívünket, de mikor kialszik a láng, újra a valóság fogad minket. Persze van, akinek a valóság is csodás. Azaz boldog, békés, szeretetteljes, jövőbemutató, emberséges, egészségtől ragyogó, teljességre törekvő, kiegyensúlyozott, üdvözítő… de mi van akkor, ha örömeink múltával nem az a kép vár ránk, amit az életről képzeltünk? Még több öröm kell, kitakarva életünk fájdalmas pontjait? Élményajándékok tengerében úszkálva feledkezünk meg a kérdésről, van-e az életnek értelme? Vagy ez az élet: az okos óra, az intelligens otthon, meg a zöld nyaralás? Van-e létezés a közösségi oldalak nélkül? Mi van, ha nincs ezer ismerősünk, csak három barátunk? Hogyan tovább, ha nem tudunk minden nap fellobbantani egy lángot? Hol a fény, ha nincs csillogás?
Van néhány öröm, ami mégsem csak ellobbanó lángocska. Az örömhír: Jézus születése, és az evangélium. Ezen örömök a létezésre szólítanak minket és életünket is felfele szeretnék emelni. Amikor kialszik a karácsony lángja, amikor elmúlnak az ünnepek és már nem a kis Jézus születésére gondolunk – mert remélhetőleg jelenleg ez az ünnep központi gondolata – akkor közeledik a böjt, közeledik Jézus földi életének vége… persze 33 év egy egyházi évbe sűrítve, igen, kicsit nehéz a jászoltól eljutni a keresztig. De nekünk sem csak ez a néhány hónapunk van, hogy eljussunk a bűnbánatra, egy életet kaptunk, hogy a saját utunkon választ adjunk létezésünkre. Van időnk! Megvan az ideje az örömnek!
„Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 7Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.”
Most a karácsonynak van itt az ideje, s mégis én arra biztatnálak, gondolj arra, hogy a lelkünket kell meggyógyítanunk, hogy feltámadunk és a születés ekkor nyer értelmet, amikor meghívást és lehetőséget kapunk az örök életre. Arra biztatlak, hogy mikor újszülött gyermeked fogod a kezedben, vagy mikor a kamasz ül már melletted a fa alatt, örömöd sokszorozódjék az ő örömében (legyen ez az öröm családi fotózás, robotkutya, star wars lego, vagy közös társasozás) de lásd a születésben a feltámadást, láss túl a lángokon, értsd meg mi a kis gyufaárus lányka üzenete. A karácsony fényei nem az égősoron vannak.
Áldott Ünnepeket és üdvösségre vezető hétköznapi buborékokat kívánok minden kedves olvasómnak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.