Ugyanaz az utca egyedül éjjelnek hat: zörögnek a száraz levelek a talpam alatt, fejem felett is zizegve tépi őket a szél, macskák próbálnak puha tappanccsal láthatatlanul vonulni, de ettől még ijesztőbb, ahogy előbukkan elnyújtott árnyuk a konténer mögül a villódzó utcafényben. Pedig alig tíz perccel előbb már hajnalnak tűnt a pillanat, ahogy a meleg fény megfestette alakunkat a színpompás levélágyon, ahogy kéz a kézben sétálunk az állomás felé és integettem, hogy lásd, a messzeségtől egyre töpörödő alakom. Itt vagyok!

Ugyanaz az ember valakinek nem elég, míg másnak a minden. Valaki értékesnek látja és vidámnak, mégsem tud az ő szívében múlhatatlan örömöt csalni, s akad, aki érti, mitől lehet mindig vidám vele az élet és értékei által ő maga hogyan válhat jobbá. Kölcsönös múlhatatlan öröm születik, s egyre inkább elmélyül a boldogság. Talán alig néhány hónappal ezelőtt még nem hitted, hogy színesek a levelek és szerelmes a hajnal, mégis felkelt a nap. Lásd, a buborékokat nem kell fújni, maguktól is magasba emelkednek. Mi több, ha nagyon fújod, erősen, eltökélten, nagyobb eséllyel durran szerteszét, még akkor is, ha tényleg szép volt, tényleg csillogott, tényleg próbált lassan, ingadozva az égbe repíteni. A szerelem magától születik, nem kell érte tenned semmit. Egyszer csak az öledbe hullik s körbefon. Beléd ég egy tekintet, egy illat, egy hang, egy mosoly, egy mozdulat. Később annál több lesz a feladatod. Felismerni, átélni, megélni, átadni, megőrizni, fellobbantani, s hinni benne szüntelen. A szerelem öröm. S ez az öröm megnyithat ezer kis ablakot, amitől újra hiszel, újra akarsz mindent, amikről korábban lemondtál talán. De vajon akarhatjuk-e mindezt, vagy remélhetjük csupán, hogy igaz a mese? Nézőpont kérdése, hogy melyik utcán járunk?

A saját kis környezetünket, melyet mi teremtettünk, kétségtelen, hogy mi irányítjuk, rajtunk múlik pirkad-e. Szabad akartunk van, mindig, mindig kezünkben a döntés. S ezen állandó megfeszített kontroll közepette előfordulhat, hogy csodák születnek és egy-egy percre merünk bízni abban, hogy Isten kezében van az életünk. A legkétségbeesettebb pillanatokban erős hitre, a legkilátástalanabb helyzetben segítő társakra, a földre esve égig emelő szerelemre lelhetünk. Ugyanaz a pillanat lehet a vég és a kezdet. Elidőzhetsz mindegyikkel.  Ugyanott vagy, ugyanakkor, de valami mégsem ugyanaz, semmi nem ijesztő, ha valaki biztosan fogja a kezed. Egy társsal az oldalunkon minden út szivárvánnyal teli.