2012.09.06. 20:50
Nyárból írt sorok
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Petőfi)
A nyár elszaladt, s hagyott bennünk pár melengető napsugarat. Apró örömöket és vidám napokat… Vajon mennyit őrzöl meg belőle, ha majd nehézséged sóhaja láthatóvá válik a hidegben és fáradtabb, sötétebb napokon teádhoz sietsz a borongós koraestéken? Nyári képek, pillanatok, milliónyi buborék… mondd, mi volt hat éve nyáron, emlékszel még? S melyik a legelső kánikula, melyről dereng valami? Nagy dinnyeszeletek, fürdés a lavorban a nagyi kertjében egy gyümölcsfa alatt, vagy végtelen esték a pajtásokkal a parkban…
Pörög, éget, barnít, csókol és lehűsít. Feltölt, kitikkaszt, elvarázsol, messzire repít és kiemel a hétköznapokból… nyáron egyszerűbb, könnyedebb, szerelmesebb minden, csillog a vágy a szemekben. Soha nem volt a kedvencem ez az évszak, de az őszi újratervezés, szervezés, nekikezdés, belevágás, átgondolás, átállás nem létezhetne nélküle. A kandalló mellett felidézett szabadság pillanatai télen nem melengetnék szívemet, a tavaszi locsogás és tocsogás és hirtelen felzizzenés, a bogár nyüzsi meg a mindenre nyíló dolgok végeláthatatlanul eltelítenének, ha nem jönnének el a nyári esték ezernyi tücskével a világnak, a korai hajnalhasadás, a déli szieszta és a fröccs jól megérdemelt időszaka.
Itt járt nyár, s jön még újra. Remélem soha nem lesz rosszabb, mint ahogy azt a 2012. év megrajzolta…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.