2012.06.29. 23:43
Előtte…
Nem gondolni semmit, egyáltalán nem gondolkodni, csak örömmel elfogadni minden jót, amit az élet ölünkbe hullat és nem elfutni kétkedve, hogy valami átverés, valami csapda… de jó volna. Nem kérdezni semmit, csak meghagyni a csendet, míg újra megszületik egy gondolat és hallgatni tiszta figyelemmel, őszinte érzésekkel, igazán jelen lenni… de jó volna. Nem kapcsolni rádiót, csak megélni a csendet, megtalálni Istent magunkban és a dalt a szívünkben és teljes lényünkkel mosolyogni… de jó volna.
Lassan lépkedek, mikor tudom, eljön az öröm – átélem, hogy nincs min gondolkozni, nincs mit kérdezni, nincs mit mondani, minden ott a pillanatban, amitől érzem szeretni való, jelentős és kompetens vagyok. Önmagam adom érted, mibennünk dobban az élet. Több ez, mint egy álom, talán újra elérhető az embereknek a paradicsom. Vigyázok, hogy nehogy mindent akarjak tudni, messze elkerülöm az almafát és teljességgel tudom a jelent élvezni. Olyan jó várni, várni valakire, akkor, ha biztosan tudod, eljön és átölel majd téged. Olyan jó a remény, ha nem csak üres ígéret. Olyan jó az álom, ha ébren sem fáj a hiánya. Olyan jó minden, hogyha azt érzed, te sem vagy csak gondolat, kérdés, hangzavar… nem élsz hiába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.