Az lenne a történet vége, hogy tekertem, tekertem felfele, amíg kedvem tartotta, aztán egyszer csak hátraarc és ezerrel gurulás le a nyüzsgő utcákon, az EB hangulatú sörözők és éttermek, a fagyizó családok, andalgó párok és vakációzó diákok között… érezve, ahogy felszabadít a sebesség,  arcomba csap a szabadság és a friss levegő… és valahol megemlítettem volna a frappét a sok jéggel.

De ennyi a lényeg… nem is számít miért indultam el és hova, hogy mi történt előtte, mennyi idő volt, míg megérkeztem. Van, hogy nem számít hogyan volt, csak az számít, hogyan lesz ezentúl… hogy mi jön a boldogan éltek, míg meg nem haltak után…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.