Hiába keresel másik lakást, várost, országot! Lecserélheted a ruháidat, a bútoraidat, a kocsidat, a barátaidat, a munkádat, a nevedet nem változik semmi, ha nem leled meg önmagadban, akit keresel. Az új környezetben csak akkor működsz másképp, ha rájöttél mi hiányzott belőled és mit szeretnél elhagyni.

Nem tudom, hogy csak Garfield-e az oka az általános hétfő gyűlöletnek, vagy valami más is áll ezen irányzat mögött, de számomra érthetetlen mi a baj ezzel a nappal. Hogy lehet, hogy nem töltődünk fel a hétvégén, s pont a hét első napján nem találjuk magunkban az új embert? Vajon kin múlik az, hogy a hétköznapok a hétvégéig való túlélést jelentik, melyeket pedig rövidnek és fárasztónak élünk meg, mert szombatra még haza visszük a munkát és otthon is vár minket bőven tennivaló, vasárnap pedig már érezzük a hétköznapok előszelét. Mi kell ahhoz, hogy minden nap sugározzuk az életigenlést, életkedvet és életörömöt? Lehet-e minden nap értünk, s mi minden nap a szeretetért?

Szabadásaimat tervezgetem… nem sok, mi az az 1-2 hét, de mégis évekig élek ezekből az élményekből, ha nehezebb napok jönnek velem szembe. Sokat várunk a szabadságtól. Azt tapasztalom azonban, hogy ha nem találunk magunkra a hétköznapokban, a munkában, a feladatokban, akkor nem leljük meg az örömünket a szabadságban, a hétvégében és a könnyedségben sem. Vagy ha mégis megváltozhatunk és egyik napról a másikra boldogok és kiegyensúlyozottak lehetünk, miért várunk rá hetekig, miért nem kezdjük ma?

A képességet kell kifejlesztenünk magunkban, hogy minden élethelyzetben megtaláljuk a mi életünket, céljainkat, lehetőségeinket… Négy féle ember van. Aki áll az élet napos oldalán és sütkérezik, aki áll az élet napos oldalán és sopánkodik, fél, vagy szorong a borústól. Vannak, akik a borús oldalon állnak, sokszor önhibájukon kívül, de a naposat látják és tudják, elhozza számukra a jövő és vannak, akik a borús oldalról soha nem képesek még csak felfedezni sem, hogy nem véletlenül hívjuk földi tevékenységünket: életnek. Élni! Élni, élni, élni… Mindannyian álltunk már mindegyik oldalt, ez nem csak rajtunk múlik, de az életszemléletünket, céljainkat mi határozzuk meg.

Rálelhetünk önmagunkra az életszínpadán, vagy csak olvasunk róla és előadásokra járunk, hogy tátott szájjal vágyakozzunk valami után, amiről nem hisszük el, hogy a mienk is lehetne. Kinek több, kinek kevesebb idő kell, hogy felfedezze ő a rendező, ez így van rendjén. Tudod, hányan megmondják körülötted, hogy ez nem a te szereped és persze azt is mikor a helyedre kerültél! Nehéz elhinni, utólag érthetetlen, hogy nem láttad.

Boldogságra vágytam. Aztán rájöttem én vagyok a boldogság. S ha ezt valaki meglátja, megélhetem, felfedezhetem önmagam és átadhatom mindazt, ami bennem van, így az életem végtelen kölcsönös örömszerzéssé válik.  Örömöm kiteljesedik a te örömödben…a te örömöd én vagyok az én örömöm te vagy, szemedben magamat látom, mint az életet, s te vagy az életem. Nincsen hétköznap és hétvége, ha minden nap álom az ébredés. Légy új ember, akit Isten azért teremtett, hogy megismerje, megszeresse őt és eljusson az üdvösségre. Ő a szeretet, ő az élet, az öröm, a remény, a szerelem, a hit, az erő mindaz, ami szép és jó… erre születtél… ne halj meg előbb, mint hogy feltámadhatnál. Az élet választása a szabadság.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.