Mennyi törvény óv minket a rossztól, a gonosztól. A Szentlélek ajándékai segítenek minket a helyes úton járni. Példabeszédek utat mutatnak, zsoltárok erősítenek, bölcsességek tanácsolnak. Mégis előfordul, hogy hosszú-hosszú időre van szükségünk, hogy észrevegyük erőnk, nem lelki erősség, hanem emberi makacsság, a fájdalom kikerülése, a veszteségtől való félelem elleni küzdelem. Tudományunk nem Istent, hanem az embert szolgálja. Jámborságunk inkább tehetetlenségünk gyermeke, konfliktuskerülésünk eredménye. Jó tanácsaink a tanulás lehetőségét vehetik el a lelkesedőtől, aki még saját kárán is fejlődne, magasabbra szárnyalna nálunk is, vállalva a tapasztalatok begyűjtésének rögös útját. Értelmünk érzelmeink irányítják. Bölcsességünk mások szavainak ismétlése. Istenfélelmünk nem hitre, hanem bujkálásra sarkall. De akkor mégis honnan tudjuk mikor kaptuk meg a bölcsesség, az értelem, a jó tanács, a tudomány, a lelki erősség, a jámborság és az Istenfélelem lelkét? Nos, igen egyszerű, ha mindezek alapja, a szeretet vezérel minket, mikor ezen ajándékokat kibontjuk, élünk velük, vagy továbbadjuk, akkor jó úton járunk. A szeretet az, amitől nem lehet félni, nem lehet elvenni, eldugni, visszatartani, óvatoskodni, rosszra használni, elodázni, bántani, túlzásba vinni. Az igazi szeretet jó, ragyogó harmóniával tölt el és olyan egyensúlyt teremt, mellyel járható lesz az aranyközépút, amikor adok is kapok is, amikor a buborékok nem takarják ki a vihart és a szivárványt sem. Az ember képes arra, hogy a Mennyországba jusson, képes arra, hogy Istennek tetsző életet érjen történjék körülötte bármi. Az emberek jók.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.