Szükségem van rá; várom, hogy múljon; bárcsak sietne és néha olyan lassan megy… nekem egy perc nagyjából annyi, mint neked. Van, amire neked több idő kell, van, amire nekem még több. Időtlen időkig néznélek, és idős korunkig időznék veled… Ki kell várni míg lesz időnk erre vagy arra - Ennek mi értelme?

Időnként nem értem hova tűnik, hogy hova szalad, hol késik, mennyi van…

Minden 24 óra más. Nekem is, neked is egy nap. Ami nekem gyors, nekik lassú, mások még jobban sietnének. A papám azt mondja, aki siet, az elkésik. Ha kilőném magam a világűrbe talán lehetne minden kicsit lassabb…

Annyi mindent szeretnék a mában, de várat még magára. El kell fogadni, hogy sok múltbéli emlék a jövő zenéje lehet csak. Időm mint a tenger, de egy percig sem várok tovább. Az idő pénz és én most eladok egy keveset.

Az időt nem várathatjuk meg, mondván nem érünk rá. Elvesztegethetjük perceinket, visszanyerhetjük éveinket, átélhetjük az életünket, ha felismerjük azt az egy dolgot, hogy mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy az idő nekünk dolgozik-e. Mindenki maga osztja be azt a pár órát, amiről még nem rendelkezik szerződés... Megtartani magunknak nincs értelme… ebben látszik legjobban a lényeg: ha másnak is adunk, ha nem sajnáljuk több lesz belőle. Átadhatjuk és mi is kaphatunk. A legszebb ajándék néhány közös pillanat családdal, barátokkal, hivatással, szerelemmel… Mindenekelőtt Istennel, s mivel ő mindig ott van, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy vár ránk. Sokszor a házasságok is ezért tűnnek el, mert természetesnek vesszük, hogy mindig van… És mi hol vagyunk?

Örülünk, hogy van munkánk és mindent megteszünk érte, hogy megmaradjon. Örülünk, hogy van pénzünk és gyarapítjuk, befektetjük, biztosításokat kötünk… Hogy történhet, hogy a perceinket nem arra használjuk, amire szeretnénk, hogy nem fotózunk le minden mozdulatot, hogy gondolkozunk egy percig is, ha ott van előttünk amire vártunk.

Egy nap mikor rájössz, hogy kevés az időd, hogy örökké akarsz élni, akkor kezdődik még csak igazán az életed… A szomorú emberek lassúak, hallják, ahogy ketyeg az óra. A boldogok pörögnek, s minden percük háromszor annyi örömöt tartogat, ami a végtelenségig fokozódik, vagy végtelenül nyugodtak és elnyújtanak minden percet a harmónia tengerén.

Soha ne haragudj arra, aki adott az életéből, akár egy napot is neked, gondolj rá hálával. A saját időd ne a nem létezőről, az elmúltról, a vágyakozásról szóljon. Emeld fel a tekinteted és lásd meg a jövőt.  A jelent a múlt ellopja, a jövő visszaadja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.