Tavasz… mikor csicseregnek a madarak, fekszel a zöld fűben, fejed felett a kék ég… Te éltél már át olyat, hogy valaki látja a lelked? Hogy érzed, ahogy érez?

Mikor melegebbek a nappalok, rövidebbek az éjszakák, megújulhat az életünk… nyithatunk a világra és felfedezhetjük a természetes, könnyed emberi arcunkat. Színesebb ruhákat húzunk, szívesebben mozgunk, mosolygunk mint a tejbe tök. Vágyunk arra, hogy minden jó legyen, még akkor is, ha mindaz amit átélünk valószínűtlen.

Percekre, órákra, napokra visszatérhet a tél. Felhúzhatjuk nagykabátunk, túlélhetjük, hisz jól tudjuk, hogy kell vacogva kacagni, de szívünk szerint csak feküdnénk a fehér homokban, hallgatnánk a vizet és élveznénk a napsütést… erre születtünk… szeretni és szeretve lenni. Amikor minden, ami csak körülölel minket nem bonyolultabb, mint szép, jó és igaz, akkor megérthetjük miért jó embernek lenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.