Taktikák, trükkök, rutin és tudás… egész ügyesen tudjuk irányítani a minket körülvevő dolgokat, néha talán nem is készakarva, csak megszokásból. Szerencsére azonban vannak dolgok, melyek felett nincs hatalmunk. Így ha mi el is hisszük amit gondolunk, a ránk őszintén figyelő könnyen észreveszi azt, hogy mit is érzünk a megalkuvás leleplezésének védelmében és a változásoktól való félelmünkben felépített falak mögött.

Kiráz minket a hideg, elcsuklik a hangunk, elkapjuk a tekintetünk, mosolyog a szemünk, libabőrösek leszünk, elpirulunk, nagyokat nyelünk, nagyobbak lesznek a lélegzetek, vagy elfelejtünk levegőt venni…

Mert megesik, hogy nem mi tudjuk a legjobban, hogy mi a jó nekünk. Mert választhatunk utakat magunknak, de nem dönthetünk a szembejövőkről. Írhatunk íratlan szabályokat, de mást nem kötelezhetünk annak betartására. Önmagunk felé futva megérintünk másokat, majd tovább szaladunk. S van, hogy évek múltán, mikor okosabbak, tanultabbak, tapasztaltabbak vagyunk, rá kell döbbenünk nem változtunk semmit, ugyanarra vágyunk, ugyanazok az álmaink, csak már nem irulunk-pirulunk. Van bennünk bátorság, hogy rácsodálkozzunk arra, ami mindig is előttünk volt. Megfelelő emberek, megfelelő helyen ritkán találkoznak, ha mégis, akkor nincs az a drámaíró, aki felülírhatja a történetet. Ha ugyanaz jár a fejünkben becsukhatjuk a szánkat, felülbírálhatjuk az érzéseinket, de nem lesz semmi tragédia. Ezt úgy hívják: happy end.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.