Legtöbben nem szántszándékkal követünk el bűnöket. Utána megbánjuk teljes szívünkből. Sokszor teszünk olyat, amit szeretnénk visszacsinálni, semmissé tenni, elfelejteni, kitörölni mindenhonnan. Kicsit nehéz most a megbánás csodájáról, a bocsánatról írni, mikor éppen jó vagyok, nem tettem semmi rosszat… s nem haragszom senkire… ezért próbálok emlékeimben kutatni, hogy sikerüljön fontos buborékokról írnom így húsvét előtt néhány nappal…

Az jutott eszembe, hogyha tettünk is olyat, amit nem kellett volna, később megismételtük-e? S az sem hagy nyugodni, hogyha vannak állandó rossz tulajdonságaink próbálunk-e rajtuk javítani, vagy fix első helyet foglal-e el a kis lelki-tükrünkben. Leginkább pedig az foglalkoztat most, hogy hány embernek tudtunk segíteni, hogy jobbá váljon, s hány ember mellett mentünk úgy el, hogy könnyebbnek véltük lehajtani a fejünket…

Jézus nem szegte le tekintetét, az ég felé emelte arcát és mindnyájunkért vállalta a kereszthalált. Mi nem tudunk mindenki életébe belehalni kicsit, de nem is ez a feladatunk. Nekünk „csak” élni kell! Igen, élni. S ebbe nem tartozik bele semmi olyan, ami lelkünket, testünket, pszichénket, erkölcsünket rombolja. Igen ez onnan indul, hogy figyelek az étkezésre, eleget pihenek, megteremtem a biztonságos légkört magamnak, barátokat szerzek és vigyázok rájuk, olyan munkát végzek, amit megbecsülök, s ahol megbecsülnek és törekszem az önmegvalósításra mikor szerepim felől döntök. A boldogságot vágyom. Vigyázok a lélekre, a testre és a tudásra, amit ajándékba kaptam. Talán azt kérdezed: hol van ez a kereszthalálhoz képest? Mégis épp elég feladatnak tűnik számunkra.

Soha ne adjuk el magunkat pár ezüstért, és segítsünk másoknak is, hogy felfedezzék értékeiket!

Már Szophoklész is megírta: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” – Az ember legyőzi a természetet, s földet művel; társadalmi lény, gondolkodik, beszél… Az Antigonéban az emberi élet egyetlen korlátjaként a halál jelenik meg. Mi tudjuk, ez nem korlátja a létezésnek, mert a feltámadással Jézus legyőzi a halált. Mi tisztában vagyunk vele, korlátainkat mi magunk állítjuk önálló, szabad döntéseinkkel, ha a tudásunkat a rosszra, az értékhiányos dolgokra használjuk, vagy nem használjuk arra, hogy mindezeket elkerüljük, jóvátegyük.

Tudásunk felelősséggel jár, választhatunk. Sötétségbe burkolózhatunk, hagyva, hogy gyarlóságaink életünk fényét könnyedén kioltsák, vagy a Logosz oldalára állhatunk és élhetünk. Vedd kezedbe az életed! Oszd meg a szíved, s mindened! Légy ember, s becsüld meg az léted! Más nem élhet helyetted, más életét nem élheted!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.