A minap is ülök, ülök és hallgatom a történetet, mely sokakat megviselne. Nem vagyok szívtelen, érzéketlen, beleérzek és megértem, de nem ijedek meg, nem menekülök el, nem fagyok le… Kérdezek, hallgatok, figyelek, s néha tovább lendítem a gondolatot… Azt mondják a segítő szakmában ahol mások nagy harcait segítünk megvívni, nekünk segítőknek is vannak harci sérüléseink. Egyetértek, sőt mi több, azt gondolom, ez az egyik oka, amiért úgy döntünk kézen fogunk másokat, utat mutatunk, mi több példát adunk. Tehetjük mindezt azért, mert láttunk rosszabbat, éreztünk rosszabbat, hallottunk rosszabbat. Nem rettenünk meg a krízistől, csak tudjuk, valami változik, s máris azon gondolkozunk, hogyan történhetne ez a fejlődés a legkisebb sérüléssel. Túléltünk már csatákat, s a győzelem megerősített minket. Kemények vagyunk, de ez nem érzéketlenség, vagy hidegség… Ez az erőnk.

Mikor szemben ülök a történettel, tudom a fájdalom nem kitörölhető, a tapasztalatok megváltoztatják az életeket, a tanulság, tanítással nem kerülhető el. Tudom, hogy a sérülések segítenek tovább lépni, hajtanak minket előre, egy jobb felé. Úgy tapasztalom szinte törvényszerű, hogy életünk nagy pillanatai, lehetőségei előtt össze kell kavarodni egy kicsit, mielőtt cselekszünk, s nem ciki ilyenkor segítséget kérni akár egy baráttól, akár szakembertől.

Vannak dolgok, melyek csak többszöri nekifutásra mennek, s eszedbe jut, hogy könnyebb lenne megfutamodni, visszakucorogni a biztonságos mindegy milyenbe… Vannak emberek, akik elsőre túl soknak, túl határozottnak tűnnek és az az érzés támadhat bárkiben, egyedül is megy nekik, meg lesznek nélkülem. Ez nem így van! Ami megszólít minket, aki megfog minket, nem tűnik el belőlünk soha! Megéljük, vagy csak megmaradunk a vágyak szintjén tudva, hogy lépni kellett volna - egyéni döntés… Az nem kérdés mi a jobb a létezés szempontjából, az már annál nagyobb hogyan lesz kisebb a sérülés.

Az ember társadalmi lény, nem tudja önmagában megvalósítani emberi valóját. Szükségünk van a másikra, mindenki megtalálja azt, aki egyszer őt hallgatva nem fut el, s mi több, kézen fogja egy életre, hogy mellette legyen jóban-rosszban. „Csakis mások boldogsága révén jut el saját tökéletességéhez.”(Nyíri Tamás alapvető etika) S, ha ez a célod tudnod kell, sokan veszteségeidről beszélnek majd, mikor sérüléseket szerzel, s neked ilyenkor is látnod kell, hogy a tökéletességnél nincs nagyobb nyeremény, mi több az erre való törekvés nagyobb örömet nyújt, mint néhány mesterséges, céljainktól elfordító buborék. Légy harcos, ha vannak sebeid ne takard el őket, ne nyalogasd! A harcosoknak is jár egy megmentő!

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!

Az élet szép – csodáld meg!

Az élet boldogság – ízleld!

Az élet álom – tedd valósággá!

Az élet kihívás – fogadd el!

Az élet kötelesség – teljesítsd!

Az élet játék – játszd!

Az élet szeretet – add át magad!

Az élet titok – fejtsd meg!

Az élet ígéret – teljesítsd!

Az élet szomorúság- győzd le!

Az élet dal- énekeld!

Az élet küzdelem – harcold meg!

Az élet kaland – vállald!

Az élet jutalom – érdemeld ki!

Az élet élet – éljed!

(Teréz anya)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.