Az emberi élet nem határtalan. Mélységtől a magasságig, mozdulatlanságtól a szárnyalásig, a fogantatástól a halálig, a semmitől a mindenig, az álomtól az ébredésig, dédszüleinktől a dédunokáig, egyik lélegzettől a másikig, az utolsó szívdobbanásig tart. Igen, az életnek egyszer vége van. Így nem mindegy hogyan, kivel, hol, miért, mikor élünk. Szabad akartunkat az életünkre kaptuk. Az életünk pedig meghatározza a létezésünk. Mihez kezdünk ezzel? Mennyire vagyunk képesek élni? Feltörünk, kitűnünk, kilépünk, elbújunk, eltűnünk, fellépünk, felszólalunk, megélünk…  Égig érő hatalmat akarunk, vagy az égbe akarunk jutni? Pokoli fájdalmakat élünk át, vagy a poklot akarjuk elkerülni? Mennyei érzésekért remegünk, vagy a mennyei Atyához igyekszünk?

Gondolkoztál már azon miért őrülnek meg az emberek? Egyik napról a másikra elfárad az elme, elmúlik a rend, eltűnik a személyiség, s néha több is lesz helyette…

Én azon gondolkoztam hogyhogy nem őrülnek meg az emberek? Mi tart minket össze a válság közepén, a krízisek közben, mikor mindent elveszíthetünk egy perc alatt? Azt mondod minden ötödik ember depressziós, én azt mondom, tízből nyolc szereti az életét a nehézségek, fájdalmak, gondok, határaink ellenére is. Nyolc ember pozitívan látja a dolgokat. Én azt mondom, tudd miért vagy jól! Jöjj rá, te miért vagy rendben, mert ha lenne egy pillanat, amikor mások körbe állnak és furcsán néznek rád, s nem értik hova tűntél, ha kikerülne kezedből az irányítás, az emberek nem tudják visszaadni. Csak ahhoz értenek, hogyan irányítsanak másokat, miközben életük kötéltánc. Én azt mondom, neked kell majd megráznod magad, felállnod és tudni, hogy mi tartott össze. Én azt mondom, azok nem törnek össze, akik tudják a miértekre a saját válaszukat! És ezeket a válaszokat nem kell megosztanod. Egyesek a világ tetején sem lelik önmagukat, szabadságukat, másuk kényszerzubbonyban is valakik.

Nézz a napraforgókra! Szerinted Van Gogh szétesett? Nézz egy független, sikeres, altatókon élő emberre, az egyetlen egyedülálló benne saját maga. Szerinted összeszedett?

Tudod mi a titok? Az hogy ne légy egyik véglet sem a sok közül! Húzd meg a határt! Tudd, mennyit bírsz! Ne érd be kevesebbel, ne akarj többet, s TARTSD MAGAD ahhoz. Ne akarj kitűnni, feltűnni, eltűnni… csak tűnődj egy percet, hogy milyen nagy kincs ez a pár tízezernyi nap, amit az életre kaptál. Igen az életnek egyszer vége van, de a létezésnek nem! Az ember cselekvő, s teszi mindezt akkor is, ha mindent elveszíthet. Sokan képesek bárhonnan újra kezdeni, újra lehet bármit kezdeni. Ahogy elsötétült, úgy ki is tisztulhat a kép! Legyen bármi az életben, te tartsd magad a létezéshez!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.