Néhányan vannak csak, akik egyazon helyen élik le az egész életüket. A legtöbben szülőházuktól több száz kilométerre elkerülnek és kollégistaként, bérlőként, szívességi lakáshasználóként, vagy sokadik tulajdonukban próbálják megtalálni önmagukat. Legyen szó bármelyik megoldásról, sokszor lakótársakkal kell megosztani a magánélet legapróbb rezdüléseit, mely még rugalmas, kedves emberekkel is toleranciát kíván. Sok ismerősöm álmodozik arról, mikor élhet már egy igazi kis otthonban. Persze, egyedül is vannak nehézségek…

Egyszer mindenki életében eljön az idő, amikor egy olyan társsal teremtheti meg a közös fészket, akivel egy lelakottabb szoba is palotának hat. Egyik kedvenc mondásom szerint: ahol a szíved, ott az otthonod. Ami persze sokszor nem azonos a tartózkodási hellyel. Mert a szívünk meg Lk 12,34 szerint - ott van, ahol a kincsünk („Ahol a kincsetek ott a szívetek is.”). Így az otthonunk nem is egy hely, hanem egy kincs. Valaki. Otthonunk a nyugalom szigete, akár egy ölelés is lehet.

Az pedig, hogy hogyan varázsolunk egy helyet otthonossá attól függ milyen apróbb kincseink vannak melyek hozzánk tartoznak. Legyünk anyagiasak vagy sem, szinte mindenkinek van valami kézzel fogható tárgya. Egy bútor, könyvek, konyhai eszközök, fűszerek, textilek, képek, fények, szuvenírek, ruhák, növények, anyagok… Egy darab belőlünk. Néhány nap után minden hely, még a munkahelyi irodánk is kicsit a képünkre formálódik meghittséget árasztva, vagy azt, amik mi vagyunk. Megmutatja kik vagyunk.

Környezetünk formálása, a világunk, az emberekről ad képet. Egy társasház, egy utca, egy város sokat elmesél a benne élőkről. Hát ezért hiszem, hogy sok kicsiből megyünk a nagy felé… Egy tiszta lélekből, a tiszta otthon, a rendezett élet, a rendezett tér, a harmonikus környezet, az egyensúlyban élő természet irányába.

Ahol a szívünk, ott az otthonunk. Az édes otthon. Ott vagyunk mi igazán önmagunk. Őrizzük meg ezt a kincset, jöjjön bármilyen divatirányzat. Vigyázzunk arra, ami a hétköznapokban a béke szigetét jelenti nekünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.