Rövid leszek, mert nincs hangom, nagyon fáj a torkom… persze-persze, attól még gépelni lehetne, de nekem belülről jön, hogy nincs hangom. Most nincs miről beszélnem. Nincs kihez beszélnem. Most csak csendben gondolkozom múlton, jelenen és leginkább jövőn. A legszebb pillanatok jutnak eszembe és hálás vagyok mindegyikért. A múltunk nélkül nem lehet értelmét keresni a jelenüknek. Én nem gondolom, hogy a magyaráz(kod)ás onnan jön, hogy nem akarunk elfogadni egy adott dolgot, egyszerűen csak ugyanaz a két dolog jelenthet teljesen mást, attól függ kivel, hol, miért, hogyan etc. történik. Szerintem egy történet, nem történet, ha csak a jelenben játszódik, az csak egy kiragadott kép.

Ami most velem történik, ha simán beszélnem kellene róla (nem fogok) szomorú. Ha egy idegen hallja, azt mondaná egyszerű eset, mindenkivel megesik ilyen. Én és még egy valaki, viszont tudjuk, hogy ez nem az, aminek látszik, ez annál sokkal több. Szomorú, de a legnagyobb boldogság előszobája lehet.

Miért írok ilyen rejtélyesen? Mert sokszor van így az életünkben is, hogy ha hangosan kimondunk valamit ezren ezerféleképpen értik, s hiába próbálnánk elmondani az előzményeket és következményeket, csak kiragadnák belőle azt, amit hallani szeretnének.

Sokszor van olyan is, hogy nem tudhatjuk biztosan, de ki kell tartanunk az álmaink, a megérzéseink, az életünk mellett. Még akkor is, ha úgy tűnik kívülről, hogy ez az út máshova vezet. Mindenki maga felel a saját lépteiért. Rajtunk múlik, hogy vannak-e az életünkben véletlenek. Ha tudatosan haladunk a célunk felé, el is fogjuk érni azt. Hinni pont akkor kell, amikor nem lehetünk biztosak valamiben. Amikor nem tudjuk másoknak, talán magunknak sem bebizonyítani, hogy jó az, amit teszünk, de nem is bizonyítékokra, vagy ígéretekre van szükség, hanem a meggyőződésre, hogy ha kiállunk az Isten által belénk írt álmaink mellett, abból boldogság születik.

Van, hogy jobb elnémulni és hinni, mert bármilyen csodálatos is a nyelvünk arra az apró szikrára, ami a kétségbeesés közepette is hitet gyújt a lelkünkben, nincsenek történetek. Csak azok tudják, akik érzik és ők sem tudják elmondani, hogyan jutottak át minden gáton, korláton és akadályon, ezért rejtélyes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.