Elköteleződés. Nem kompromisszum, nem behódolás, nem elfogadás, nem beletörődés, nem bátortalanság, nem a legkisebb rossz, nem ez éppen elég lesz, nem jobbat úgysem találok, nem beszállok a buliba, amíg élvezem… hanem pont ennyi: Elköteleződés.  Elengedhetetlen eleme a döntés, a szabad akarat, a hit és a hűség.

Vannak, akik nehezen lépik meg, illetve ez nem is lépés, elhatározás, döntés… vannak, akik egész életükben mellőzik és vannak, akik abban hisznek, hogy csak azt csinálod igazán, amit teljesen csinálsz, minden porcikáddal, szíveddel, lelkeddel, eszeddel…

Egyesek a hivatásukban, mások a politikában, míg megint mások egy tevékenységben élik át. Sportban, vagy hobbiban, de rossz dolgok iránt is megtörténhet (nem erről írok ma).
A legtöbbször ahhoz, hogy elköteleződjünk, szükségünk van elég információra, tudásra, tapasztalatra, bátorságra és hitre (mert mindent nem tudhatunk!). Előfordul, hogy hibásan tettük… vállalkozást indítottunk és egy nagy csőd az egész… belehalunk, vagy megrázzuk magunkat és rendbe hozzuk, netán másképp döntünk és beismerjük, hibáztunk.

A párkapcsolat az, amely az én ars poétikám szerint a legtöbb esetben megmenthető, ha meg van az elköteleződés. Sokkal többször lenne megmenthető, mint azt manapság látjuk… vagy nem is volt elköteleződés az „igen”? Hát mi volt? Talán. Lehet. Esetleg. Igen, ha. Igen, de.

A ciszterci nővérek oldalán találtam: „A latin oblatus szó jelentése – odaadott, felajánlott.”

„A legtöbb ember annyira boldog, amennyire lenni akar” – Ó hát a boldogság mellett is elköteleződhetek? Igen. Rajtam áll, hogy merre emelem az orcám!

Derűs hétvégét!

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.