Hetekig nézegettem a kirakatban...lehettem vagy 11 éves. Simán megtudtam volna venni a zsebpénzemből, aminek minden fillérjét nagy üggyel-bajjal kezeltem. Semmi felesleges dolgot nem vettem, vagy bármit, amiről képes voltam lemondani...aztán, ki tudja hányadik találkozás után, beleszerettem a kirakatban heverő kis mackós könyvecskébe és onnantól kezdve úgy éreztem se az nem érdekel drága-e, se az hogy le tudnék-e mondani róla, mert nekem minden pénzt megér! Ez azóta sem változott, a pénzgyűjtögetés haszontalanná vált, akkor látom értelmét, ha értéket veszek, teremtek, készítek belőle.

A mackós könyv jó vásár volt. Kis lakat is járt hozzá...hetekig az íróasztalomon szemeztünk egymással...annyira megszerettem, hogy bármit is írtam volna bele, azt nem tartottam elég jónak. Pár hete, mikor megtaláltam, mosolyogva olvastam a könyv köszöntését, becézését és láttam a sok üres lapot. Túl közel került hozzám, nem tudtam leírni neki tökéletlen gondolataimat.

Ha valakit megszeretünk, megsajnálunk nem tudunk már segíteni neki. Ha bevonódunk már nem tudunk minden megoldásra rámutatni. Ha sajnálni kezdem magam, tudom külső segítség kell...mert addig kombinálnám a kérdést, hogy a hangyából elefánt lenne és rossz irányba kezdenék futni előle. Szokták mondani: üzletben nincs barátság - de azt hiszem nem vesszük ezt elég komolyan. Pedig véresen az, a racionalitásban nincs helye érzelmeknek és az érzelmekben nincs semmi racionális. A helyzeteket jól kell értelmeznünk, értékelnünk, nehogy elhiggyük, hogy az eladó mosolya a két szép szemünknek van, vagy abban bízzunk, hogy a szerelmes nő racionálisan fogja végig gondolni az élet következő negyven évének minden veszélyét, amikor gyermekről álmodik. Nem is kell. Az álmokhoz érzelem kell, az üzlethez meg ráció. Ha döntünk az érzés mellett realitás lesz belőle, ha pedig a valóságba szeretünk bele életöröm lesz belőle. 

Ha elakadtunk valahol a félelemeink és a vágyaink között, akkor hallgassuk meg a barátainkat (akik nem tudják reálisan látni a helyzetet, elfogultak velünk) és kérjük ki egy szakember, tanácsadó hivatalos, távolságtartó jó tanácsát (de az ő empátiájától ne várjuk, hogy átéli mi megy végbe bennünk) ha mindkettőt meghallgattuk lépjünk, különben mire hozzánk kerül a mackós könyv már nem is tudjuk miért vágytunk rá annyira, vagy ha elveszítjük mi magunk is elveszünk vele és beérjük valami sokkal kevesebbel, mert mi is kevesebbek leszünk. Ha időben lépünk nagyot nyerhetünk. Igen, nagyot veszíthetünk is...

Bátraké a szerencse!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.