2013.04.16. 15:47
Szeretettel
Like-oltál? Akkor szeretsz? – Szereted a zenéimet, a képeimet, azt, amit megosztok magamból? Mi marad nekem, ha mindent megosztok? Mi marad nekünk harminc felé oldalgóknak, ha mindent elérünk, mindent átélünk, és ami várhatna még ránk, az elől elfutunk? Nagyanyám a szüzességemért aggódik, anyám az életemért… Ha magamba szívom azt a sok tudást, amihez egy élet is kevés, vagy kikristályosítom a képet nem létező boldogság után kutatva, marad-e motivációm a valóságot is megalkotni? A keringésem árán is meglátom az érzéseidet, így mélységesen átérzem, hogy fáj neked, ha bántom magam. - Sebaj, kapok egy unlike-ot a péntek esti személyiségfejlesztésért, de ez nem okoz nagyobb feszültséget, mint ami egy menet alatt némi virtuális gyilkolással levezethető. Világbéke dobog a szívemben, ellentétben a monitorommal. Szombaton a stroboszkóp rámutat arra a csodára, amit kigyakoroltam egyévesen: tökéletes a szem kéz koordinációm, a tüdőm még bírja az ugrálást. Van időm. Csak nyugi. Annyi profilom van, valamelyik csak sikerre viszi, ha nem akkor, majd politizálok kicsit és ido-oda kenem a felelősséget. Régen olyan idősnek láttam a harmincasokat, most meg érzem, hogy szinte gyerekek. Kit ámítok? Vannak feladataink, vagy ez egy elavult teória? Lehet, hogy minden rólam szól? – letöltök valami alkalmazást, ami válaszol erre. Végül is etetem ezt a kis virtuális dinoszauruszt, felelősségteljesen. Kéne még néhány ölelés, meg valaki, akiben hinni lehet. Néha feltalálom magam, de nincs levédve, rámutathatsz egy jobb arcomra is, csak ne húzz le, abból már kaptam eleget. Y generáció, meg válság – felmentő levelek, ha valaki keltene bennem valami lelkiismeret furdalást. Voltam misén hazafele a partiból, főztem, takarítottam, melóztam kicsit, megosztok néhány képet, aztán alszom. Mára ennyi. Mindenki vár a másikra, úgyhogy holnap teszek valamit. Legyen jó vagy rossz vége, a szeretetéhség dolgozik bennem. Azt mondják a pokolba vezető út is jósággal van kikövezve, így csak reménykedem, hogy a sivatag ahol sétálok a jó irány, mert a köveket már mindenhonnan ellopták.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.