Anya, csak mééég azt szeretném mondani, hooogy… még nem tudja mit, de olyan jó lenne mondani még valamit, csak, aludni ne kelljen. Aztán persze jönnek az ötletek: szomjas vagyok, hiányzik apa, a tengerimalacok kaptak-e enni, a Klaudia alszik-e már, ki beszél kint az utcán, pisilni kell, mikor kell kelni… ha valamit nem akarunk, találunk ezer kérdést, csak ne kelljen azzal foglalkozni. A gyerkőcöknél halljuk, ahogy kitalálják, el is mondják őszintén… mi már magunkat (is) egész jól át tudjuk verni. Nem akarunk életmódot változtatni, de be nem ismernénk, inkább megvesszük az edzőtermi bérletet, párszor el is nézünk; és hamar rájövünk a diétás csoki is finom, ha pedig háromszor annyit eszünk belőle ugyanolyan boldogok és kövérek leszünk, mint az eredetitől. Én vizsgaidőszakban szoktam magam látványosan körbe rakni a tankönyvekkel, megnyugtató, hogy mégiscsak foglalkozom a dologgal, persze érdemi művelet nem gyakran történik velük a vizsgaelőtti hétig. Még azt akarom kérdezni… és utána, majd nyelvvizsgázom, jogsit szerzek, munkahelyet váltok, rendbe teszem az életem, felteszem magamnak az igazán fontos kérdéseket… Én könyvekkel, sokan egy férfivel, vagy nővel veszik körbe magukat, s tök olyan mintha kapcsolatban lennének. Tökéletesen elélnek egymás mellett évekig emberek, csak ne akarjon senki, semmit kérdezni. Nekem mégis lenne egy kérdésem: Tudod ki vagy te?

Vizsgán hamarabb kiderül az önámítás és van UV. Azonban az életünk napjaiból mindegyikből csak egy van, egyetlen egy, s könnyen azaz érzésünk támadhat, hogy már nem is a mi életünk, ami körül vesz minket, ha beérjük fél válaszokkal, másoknak akarunk megfelelni és mindig más kérdéseire válaszolni, abból nem lesz álom sose… Érdemes idejében megfogalmazni, mit várunk az élettől… és miért csak várnánk, ha élhetünk is! Persze, kell bátorság felvállalni önmagunkat, kiállni az értékeinkért és harcolni az álmainkért, de mindig megéri vállalni a rizikót, mert ha sikerül megismerni és megszeretni önmagunkat egy igen megbízható és biztos „társra” lelhetünk, s máris könnyebben fogjuk megtalálni a másik felünket azt, aki úgy szeret minket, ahogy vagyunk és segít abban, hogy még őszintébbek lehessünk.

Anyaaaa… Igen kicsim? Még nem szeretnék aludni, melléd bújhatok? Gyere! Jó…de miközben kimondja már alszik is édesen… csak ezt akartam tudni… itt vagy nekem… itt vagy, de jó érzés, körbe ölel az álom, békés a világ…