Tudod néha olyan apró dolgok is lehetnek buborékok, amikre soha nem gondolnál. Sőt amikor körbe nézünk a világba és látjuk, mennyi minden történhet az emberrel, hála öntheti el a szívünket a puszta gondolattól, hogy mivelünk nem történik meg a rossz. Ritkán mennyei minden, a munka, szerelmi életünk, családi-, baráti kapcsolataink, tanulás, egészség, hobbi… egyszer fent-egyszer lent, nehéz mindenhol a toppon lenni. Sokszor az határozza meg több jót, vagy rosszat számolunk össze, hogy milyen lábbal keltünk fel. Ritkán gondolunk azonban legnagyobb boldogságunk közepette arra, s a rosszabb pillanatokban sem nagyon vetünk számot arról, hogy mennyi mindent megúszunk, elkerülnek minket gondok-bajok. Pedig ha csak picit belegondolunk milyen szerencsések vagyunk, mennyi mindent elértünk, mennyi mindent kaptunk érezhetjük Isten a tenyerén hordoz minket. Persze nem arra gondolok, hogy kárörvendjünk, vagy mások baját fejtegessük, hogy a mieinket kisebbnek lássuk. Arra gondolok, hogy ne legyen természetes, hogy lélegzünk, pislogunk, mozgunk, nem fáj a fogunk, a fejünk. Ne felejtsünk el a kérő imák mellé, hálaimákat is megfogalmazni csupán azért, hogy élnek a szüleink, hogy van munkánk, barátaink, tehetségünk bármihez. Amikor hazaérünk egy autóútról köszönjük meg, hogy minden rendben ment, jegyezzük meg ha az időjárás megfelelő, vegyük észre ha ötletünk sincs min sopánkodhatnánk. Tegyen minket boldoggá egy jó étel, egy ölelés, egy mosoly, egy figyelmes gesztus. Érezzük, hogy mennyi jó vesz minket körbe, így több erőnk lesz a rosszak megértéséhez, elfogadásához is.