Olyan csodálatos a világűrből a Föld. Békés, élettel teli, soha nem képzelném, ha nem itt laknék, hogy egy ilyen alkotás a teremtő törvényei ellen fordulhat… A világ jó és rossz arcát megtapasztalva, felfedezhetjük a helyünket, megépíthetjük utunkat, kitűzhetjük céljainkat, mert ezekhez nem elég hallani, olvasni a fájdalmakról és örömökről. Miután átélünk mélységet és magasságot közeledhetünk a tökéletes felé, hogy valósággá váljék az űrből látható nyugodt kép. Ahhoz, hogy megismerjük magunkat, megfogalmazzuk rendeltetésünket szükségünk van másokra. Így beengedünk a mi kis világunkba átutazókat, látogatókat, s néhányukkal hosszúidőre szövetséget kötünk a közös élet reményében az lét különböző színterein. A mindenségben a mindenséget jelentik számukra ezen rokonok, barátok, ismerősök. Csodálatos érzés ez. Azonban megesik, hogy elfelejtjük önmagunk felfedezéséért és tökéletesítéséért túl nagy ár lenne elveszíteni az egyéniségünket, megpróbálni megfelelni elvárásoknak, álomképeknek, melyek idegennek tűnnek számunkra, mi több engedni, hogy mindezek oly annyira átformáljanak minket, hogy később keresve se leljük a természetességünk varázsát. Szeretni valakit hűséggel és jóban-rosszban, élni valakiért a hétköznapokban és az ünnepekben, akkor tudunk, ha mi magunk a másiknak úgy tetszünk meg, ahogy magunkat megszerettük, s így teljességgel megoszthatjuk lényünket. Nem kell részeket eltakarni, elfojtani, megkérdőjelezni, felnagyítani. Őszintén. Nehéz újra megrajzolni a teljes gyermeki mosolyt, ha lefaragtak belőle vagy hozzáragasztottak, de mindig lesz olyan ember, aki számára nem kérdés, hogy kik vagyunk, és hófehér lelkünk látják, a felnőttkor kérdései, félelmei, elhallgatásai, harsány kacagásai szőtte művilágában. Mindig akad egy hely, ahol természetes mozoghatunk, ahol otthonra lelhetünk, ahol értékeink ajándékba adhatjuk, hogy még gazdagabbak legyünk ez által. Szavak nélkül is értik egymást azok, akik kérdeztek, kijelentettek, óhajtottak és felkiáltottak mikor kellett! Összehangolódnak. Talán idővel az egész világ rátalál közös istenarcára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.