Mondom a csajoknak, hogy csak egy röpke találkára érek rá, még bubit kell írnom… de az kezd magától megszületni. A köszönésben, mikor két barátnő örül egymásnak, a gondoskodó mosolyban mikor látod, hogy a másik érzi minden fáradalmát a hetednek, a biztató szavakban, melyek a legjobb fele visznek és a sok nevetésben, csilingelő hangokban, összekacsintásban, félszavakban és közös múltban.

Nem is sietek, hova sietnék, a buborékban ülünk a kis meccs felé fordított fonott székben a limonádéval és sütivel és néhány óra alatt szó esik munkáról és munkahelyről, célokról, sikerekről, szerelemről, örömről, kérdésekről, pihenésről és a nyárról, barátokról, pénzről, ruhákról és egy kis fociról is. Megerősítést kapsz, támogatást és figyelmet, elismerést, bíztatást, őszinte visszajelzéseket és sok-sok szeretetet. Végül a bubi lesz röpke és a találka annál hosszabb…