Őszintén leírom, néha már megszokásból hazudik, játszik, taktikázik, óvatoskodik, elhallgat, eltusol, elnéz az ember dolgokat. Hogy megmaradjon a buborék állapot? Ááá… ez gyenge magyarázat… az a buborék, ami nincs nem fog soha kipukkadni… ez nagyon veszélyes, mert a végtelenségig elhiszed, hogy igaz amit látsz. Szebb, fényesebb, nagyobb, tartósabb, mint az igazi.

A valódit óvnunk kell minden szellőtől és újra meg újra felfújni. Nem bír ki mindent, mint az elképzelt boldogság, táplálni kell szeretettel, figyelemmel, megőrizni a bizalmat, a lángot. Jelen lenni. A létező buborék akkor tart sokáig, ha nagyon-nagyon lassan és türelemmel fújjuk és finoman elengedjük, hogy lebegjen körülöttünk. Ha szorítanánk vége, ha erősen fújjuk, elszáll, ha gyorsan fújjuk, elvékonyodik, nem lesz erős, tartós, nem lesz alapja.

Nem próbálhatod ki, körmöd hegyét belefúrva, hogy ez most az ál vagy az igaz boldogság… mert csak az illúzió sérthetetlen. Bízni, hinni, remélni kell… még akkor is, ha korábbi tapasztalataid alapján nincs rá okod. Mégis honnan az erő, a szeretet mindehhez? Fentről. Akaratod helyett az érzések, félelmeid helyett a cselekvés, múltad helyett a jövő vonz.

A legjobb jelen a biztos jövő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.