Hétfő van, az első nap. Eltűnt a napocska, ezért arra gondoltam ma nem kezdek mély filozofálgatásokba. Pedig téma jött velem szembe bőven. Percenként buborékok úsztak át az esőről és hidegről tudomást nem vevő biciklivel közlekedő buborékíró előtt. Hallottam gyermeküktől búcsúzkodó szülőket a suli bejáratánál, ahogy még gyorsan egy mondatot adnak fiúknak, lányuknak, mely az aggódásról, a szeretetről, a féltésről, a gondoskodásról mesélt. Láttam, ahogy őszintén nyit felém egy idegen, bizalmat szavaz, és valóban elhiszi, hogy jót szeretnék neki. Éreztem, hogy az esőtől végre frissebb a levegő és a rossz idő csökkentette a forgalom zaját. S egy fárasztó tréningről hazajövet csiviteltünk a kollégákkal, mindenről, amiről fontos lenne sokat, hosszan és sokszor írni…

De maradjunk a könnyed szórakozásnál… keressük meg, hol van a távirányító!

A minap felugrott az interneten az egyik szolgáltató bannerje: "Három az egyben csomag a család békéjéért"; "Segítünk lefoglalni a családot" – Ha nem lenne érthető elsőre, tv+internet+telefon csomagokat reklámozott a cég. Azta!!! Szegény marketinges és a célcsoport akiket ez meggyőzött, remélem ezek nélkül is rátalálnak a békére, és el tudják foglalni magukat… de hogy a buboréknál maradjunk, ilyen hideg napokon, valóban jó kis program lehet akár a tévé előtt kucorogás is. Néha nem kell több a nap túléléséhez, bonyolultabb egy amúgy is fárasztó hétköznapba, mint párunk vállán egy plüss pokrócba tekerve, teát szürcsölgetve, mint két dinnye, csak nézni ki a fejünkből valami cukormázas filmre a tévében.

Nincsenek mindennap világmegváltó tervek, eget-rengető történések, „AHA élmények” és nagy beszélgetések. Nincs mindig erőnk hősnőnek és hősnek lenni. Sőt előfordul, hogy a legrosszabb formánkat az kapja meg a nap végén, aki a legkevésbé érdemelte, de ha vannak apró kis szokásaink, szeánszaink, azokkal át lehet vészelni az ilyen borongós napokat –persze csak párat – amíg lesz erőnk asztalhoz ülni, tiszta vizet önteni a pohárba, és figyelni arra, aki igazán fontos nekünk. Mert a külsőségek és a megszokások is fontosak, bizony számítanak, de a lényeg a lélek buzgósága.

Ne higgyük el, hogy a számítógép, a tv, a rádió, vagy bármi illúzió világ könnyebb, hamisabb öröme elég lehet nekünk, embereknek. Mi ennél többre születtünk, ne váljon a szokásunkká. Ne engedjük, hogy többek legyenek, mint egy-egy alkalom, hogy egy sorozat megelőzze a csivitelő gyermeket, akinek viszont jó napja volt és mesélne végeláthatatlanul, hogy egy fantasy játék legyen a felfrissülés, a kikapcsolódás a megfáradt munkanapok után fantasztikus társunk lenyűgöző ötletei helyett, hogy egy semmiből jött kacagás elvegye az érétkét a hétköznapok csatái után érzett győzelmek diadalának. Ritkán válasszuk csak a könnyebb utat, az emberi vívmányokat, ha alapot akarunk az életünknek, a párkapcsolatunknak, a családunknak. Keressük a természetes, az emberközeli és az örök dolgokat. Azokat az alapértékeket, melyekről senki nem ír tudományos esszét, hogy árt vagy használ… amikről látta Isten, hogy jó és akkor eljön majd a hetedik nap és az ember megpihen és ünnepel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.