Édesanyák. Akik szerelmük gyümölcsét életre nevelik. Erős alapot, kitartó szárnyakat, biztos menedéket, megértő mosolyt, hittel teli ölelést, tökéletesre törekvést, értelmes szabadságot, önzetlen szeretetet, megelégedésre szomjazó vágyakat, észrevétlen óvást, követendő mintát, szelíd útmutatást, őszinte figyelmet, irgalmas megbocsájtást és örök köteléket adnak. 

Megteremtik az otthon melegét. Biztosan ott vannak, hogy mi messzire szaladhassunk. Meséikkel álmot hintenek szemünkre, hogy lássuk, higgyük, érezzük a világ ezer csalódás után is biztosan jó hely az életre.

Ízek, hangok, fények, illatok, melyek a gyermekkorból átmenthető alapok a felnőtt élet mindennapjaiban. Egy szív, mely mindig érzi mi zajlik bennünk, tudja mi a jó nekünk, s nem szűnik meg egy pillanatra sem szeretni minket.

Születésünk, az életadás nem öncélú örömforrás, hanem ajándék, melyért mi felelünk. Május egyik legszebb vasárnapja emlékeztet mindnyájunkat, hogy ne felejtsük egy pillanatig sem, hogy gyermekek vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.