Mese-mese, álmok, rózsaszín habok, felhők, és persze mindenki énekel… Tök hintó jön értünk, báli ruhában lépdelünk virágszirmokon, egy olyan napért, ami után mindegy mi lesz a herceggel, mert mi megmaradunk királykisasszonynak… Hófehérke is egy csóktól felébredt a halálból…

Te még hiszel? Hiszel a mesékben? Hogy fehér lovon, csillogó mosollyal eljön a királyfi? De ami még fontosabb hiszel abban, hogy királynő vagy? Látod azt, ami szép benned? Érzed a gondoskodó, a vigyázó, a becéző nőt magadban? Csillog szemeidben a bizalom és a csodálat fénye? Karod, ölelésed, szavaid nyugalmat jelentenek-e? Hangod, illatod, arcodon a pír sugározza a nőiességet? Lüktet-e ajkaidon a varázs?

Mi kell ehhez? Mitől érzed, hogy lánynak lenni ajándék… nőnek, asszonynak, társnak, feleségnek egy élet értelmét jelentheti…

Ha nem látod a meséket, találd meg hol veszítetted el, mert érezni, hogy ki vagy, érezni hogy lehet a te lábadra is jó a cipellő nem olyan dolog amiről bárki le tudna sérülések nélkül mondani, ha hercegnőnek született.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.