A kudarctól, a büntetéstől, a visszautasítástól és a szégyentől való félelem ha túl erős bennünk, szinte megsemmisít minket. A bennünk lévő negatív élmények hologramként vetítik borús jövőnket ébredező terveinkbe. Mikor döntéseket hozunk befolyásol minket, hogy teljesítenünk kell, el kell hogy ismerjenek … kell? Ugyan! A csoda akkor is az, ha senki nem fedezi fel!

Nem olyanok vagyunk, amilyen a teljesítményünk. Nem vagyunk egyenlők egy napunkkal, életünk egy részével, egy tettünkkel, egy gondolatunkkal, egy félresiklott szerepünkkel… Isten feltétel nélkül elfogad minket… sőt néha működhet ez egy emberrel is, de csak is akkor, ha valóban kölcsönösen meg van ez az érzés. Emlékszel Bridget Jones hogy oda volt mikor Mark Darcy azt mondta neki: „Úgy szeretlek, ahogy vagy!” Te is erre vágysz, ugye? Vajon önmagad elfogadod olyannak, amilyen vagy? Vagy kudarcként éled meg, ha nem sikerül teljesítened? Ne felejtsd, sok olyan feladatunk van az életben, ami egyedül nem megy… De ahhoz, hogy szeresd magad, nem kell más!

Nem vagyunk tökéletesek, bár reményeim szerint mindannyian törekszünk erre mielőtt gondolunk, mondunk, teszünk valamit… Ideáljaink nem célpontok, csak irányvonalak. Nem jár büntetés azért, mert vannak hibáink. Isten nem büntet minket! Később érteni fogjuk, ha akarjuk hasznunkra válik minden, amit botlásaink következményének tudtunk be. Tanulhatunk hibáinkból az önmarcangolás helyett. A vádaskodás helyett pedig akár másokat is rávezethetünk  értékeik megélésére.

Manapság szinte lehetetlen 100%-osnak lenni, ezer területen kell jelen lennünk az életben egyszerre. Sokak mindent megtesznek, hogy mások megelégedjenek velük, de ritkán teszik fel a kérdést: ők maguk elégedettek-e azzal, ahol tart az életük.

Nem csorbulnak értékeink azért mert valaki visszautasítja azokat! Mennyien lennénk hálásak azért a sok jóért, ami bennünk van, ha megtaláljuk a helyet, ahol szükség van ránk, ahova igazán tartozhatunk.

A legfontosabb, hogy képesek vagyunk megváltozni. Írom ezt úgy, hogy meggyőződésem, hogy senki nem változik. Mi van? Igen. Alaptermészetünk örök, de azáltal, hogy megtaláljuk a képességeinknek, értékeinknek megfelelő helyeket az életben szilárdabb, erősebb, boldogabb emberek lehetünk, azaz nem reménytelen, hogy hiányosságaink ellenére csodálatosak legyünk, olyanok, amilyennek megalkottak minket.

Nekünk is jobb, ha azokat az ajtókat zörgetjük, ahol ha megkérdezik: Kicsoda vagy? Csodálattal hallgatják a választ. Szeretni való, értékes, fontos, szükséges és bármire képes azokért, azokkal, akik kíváncsiak és nyitottak és maguk is látják a mi buborékainkat szemüveg nélkül is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.