Pillanatok, mégis óráknak hatnak… kétségbeesett másodpercek. Fel sem foghatjuk, hogy van élet a halál után is. A múlt sokszor új értelmezést kap a jelenben. Amikor Jézust keresztre feszítették hányan látták a jövőt? Hányan gondolták, hogy az embereknek, ez az üdvösségük „záloga”?

Annyit írok arról, hogy nem tudunk mi emberek mindent, hogy nem kell mindent irányítanunk, mindent átgondolnunk, hogy akarnunk kell, hogy legyen meg az Ő akarata… mégis nagy küzdelem zajlik bennem, hogy képes legyek én magam is erre.

Még jó, hogy Isten nem kérdezte meg az embereket, hogy elfogadjuk-e a szeretetét. Egyetértünk-e azzal, hogy egyszülött fiát adja érettünk. S hitünket a szívünkre is, nem csak az eszünkre bízta. Még jó, hogy nem sikerült a tudománynak bebizonyítani az egyetlent, amiben mindig hinni lehet!

Múlt héten, a lelki gyakorlaton az atya sokszor megismételt egy mondatot: „a keresztény ember hite, értelmes hódolat a Jóisten előtt.” Példának a kisgyermekről beszélt, aki egyszer csak a – Mi ez? – nagyon is fontos kérdés után, feltesz egy még fontosabbat: Miért? Bármit is tegyünk, ha e két kérdésre tudjuk a választ, azonnal, gondolkodás nélkül, mert szívünkből fakad a hódolat, s a válaszok nem mondanak ellent a Bibliában leírtakkal, akkor látnunk kell, hogy amit teszünk az jó.

Beszélgetéseink sokszor lényegkerülőek. Könnyebb lenni, boldogulni, értelmesen cselekedni, mint értelmes módon boldognak lenni.

Az ígéret földjén állunk, hogy tehetnénk meg azt, hogy nem vágyjuk a feltámadást, a mindent átható örömöt, a boldogságot?!

Van időnk, rengeteg, mindenkinek mindenből annyi jut, amennyi kell neki, mindenki pont jó úton halad, mindenki egy felé tart… nem kell elkapkodni semmit, csak ringatózva elámulni a jelen békéjén. Azt mondják, az idő mindent megold… ha nem is az idő… de az biztos, hogyha végre nem akarjuk ma tudni a holnapot, ha ma tesszük, amit most tenni tudunk, akkor nem kell egyedül megoldani az életünket.

Ma a harangok Rómába mentek, hát ma hallgatni tudunk. Ne akarjunk beszélni arról mi vár ránk holnap… s ha majd szól a zene, táncoljunk; ha majd jön a válasz, figyeljünk; ha majd jön a holnap, lépjünk tovább.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.