Kisgyerek voltam, amikor a Víz Világnapja alkalmából hirdettek egy versíró pályázatot én meg írtam egy nagyon gagyi verset. Egy oldalon keresztül miérteket írtam, hogy oda kellene figyelni, vigyázni a kincsre… Inkább vicces volt, mint harcos, de nagyon elszánt. Emberek, miért bántjátok a Földet? – így kezdődött… Írtam arról, hogy takarékoskodjunk, ne szemeteljünk, legyünk környezetbarátok. Fontos gondolatok voltak… és azt hiszem a legtöbb tőlem telhető dolgot megteszem most is, hogy óvjam a vizeket. Mosódiót használok, az olajat külön gyűjtöm - véletlenül sem öntöm a lefolyóba. A szemetet szelektíven kezelem, ha bekenem magam napolajjal nem futok azonnal a tengerbe, elzárom a csapot fogmosás közben etc.

A tisztaság fontos dolog. Testileg is, lelkileg is. Az egyik legfontosabb a számomra. S most már komolyabban tudnék írni arról is, hogy milyen elképzelhetetlen víz nélkül az élet. De ezt te is tudod! Inkább arról írnék pár sort, hogy milyen jó lenne, ha a mindennapokba meg tudnánk őrizni, vissza tudnánk nyerni a tisztaságot.

Tartani magunkat nehézségek árán is az értékrendünkhöz. A jót cselekedni, meglátni, mondani és elfogadni. Hinni, hinni a legreménytelenebb percben is. Remélni, akkor is, ha látjuk, sok tévút csalogat. Szeretni minden pillanatban, szeretni mindenkit úgy, ahogy van. Szeretetünkkel megvédeni, felemelni, átölelni, segíteni… Ezek nem könnyű dolgok, elbukhatunk, de az a jó, hogy bármikor tiszta vizet önthetünk a pohárba!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.