Álmodozás. Azt mondják az élet megrontója… pedig sokszor az egyetlen, ami életben tart. Én nem szeretek álmodni, mert mindig valami őrült hülyeséget kreál az agyam, össze nem illő szereplőkkel és helyszínekkel, amit napközben alig győzök felfogni. Annál jobban tiltakozom az ébredés ellen, mikor álomvilágomba takarózva ölel a hajnal, mikor még csak félig ébredtem fel és a fény még nem valóság az arcomon, csak jelzés, hogy jó reggelt valóság! Mikor álom és valóság közt félúton bármit érezhetsz: szerelmed ölelését, biztos jövőt, derűs jelent.

Könnyed élmények, kitörölhető éjszakák, felhőtlen évek… tinédzserként könnyű, később szinte lehetetlen, hisz a felnőttségben megjelenik a felelősség, a megbánás, a magánytól való félelem, az önbizalomhiány, melyek miatt ami régen csak valami felejthető volt, most könnyen több lehet, vagy sokkal kevesebb. Weöres Sándor azt írja a gyermekkor természetes igénye a szabadság… a felnőttkoré már más… a felnőtt koré az élet. A kettő nem megy együtt? Fel kell nőni? Fel lehet cserélni? Vissza lehet zuhanni?

Igen, ehhez meg kell tapasztalni mit jelent a szabadság. Meg kell tanulnunk megfogalmazni nekünk mi az élet. Mert lehet vágyakozni, de az idő pörög és élni, élni úgy jó, hogy van időnk megélni mindazt, amit szabadon megálmodtunk.

Imbolygó alakok keresik mit is kéne érezniük most. Szomorú arcát fordítja feléjük minden, hiába készültek, rettegtek, tudták eljön ez a pillanat… Nem vár rájuk senki, választ nem ad nekik senki, s úgy döntenek, köszönik szépen, inkább ébren álmodnak. Remélik nem csak álom a jövőképük, remélik, nem ébreszti fel őket a jelen szörnyű valósága, remélik, nem derül ki, hogy a múltban érzett biztos jövő illúzió… Bíznak ebben a különös érzésben, ami mindent olyan hihetően fest az égre, emlékekben, melyek elkísérik őket minden percben. Nem kérdés, hogy nem tűnnek el szívünkből a megélt csodák. Hullámzó, apró dobbanások hol gyengéden, hol erősebben rájuk törve tiltakoznak az ellen, hogy továbblépjenek.

Nem érted ezt az egészet? Inkább tartsd csukva a szemed! Tartsd csukva, amíg kész vagy élni. S, vigyázz, az álmaidra, mert erőt adnak és hitet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.