Te bízol magadban?

Említettem már többször a bizalom szót a buborékban, de ma csak erről szeretnék írni.

Sokan vagyunk, akiket elhagytak, elutasítottak, lebecsültek, akiktől elfordultak már életük során. Apák, anyák, testvérek, barátok, a társak, főnökök, akik nemet mondtak ránk. Nem valamire, amit mondtunk, tettünk, szerettünk volna, hanem ránk. A szerencsésebbeknek szépen mondták el: nem kellesz.  Vannak, akik nem is emlékeznek egyik-másik szülőjükre, mert olyan apróságok voltak, mikor valaki végleg eltűnt az életükből.  S akadnak olyanok is, akik durván, megalázva, átverve, kirabolva szembesültek a nemmel.  De a leges legrosszabb azoknak, akik állandóan, egész életükben benne élnek az elutasításban, abban, hogy ők a hibásak, a rosszak, a nem elég jók, szépek, kedvesek, ügyesek, okosak… Nekik napról napra csökken az önbizalmuk, míg a végén elhiszik, hogy annyit érnek, mint amennyit a görbe tükör mutat. Alkoholisták hibáit takargatva, bántalmazók gyengeségét elviselve, társfüggők rabságában életük arról szól, hogy megpróbáljanak láthatatlannak tűnni. Nehéz ezt elképzelni, de bárki, aki megélte már azt, hogy nem kell akár egy percre is, érti, miről írok.

Az elvált szülők, akik a régi családot nem létezőnek tekintik és új meg régi gyerekekről beszélnek, elhagyják gyermekeiket. S, ha gyermekként sérül az érzés, hogy a szüleink szeme fénye vagyunk, vagy nagyon nehezen fogunk megbízni valaha is valakiben, nagyon nehezen hisszük el, ha valaki minket választ, vagy túl könnyen és ragaszkodunk a végtelenségig, amíg csak lehet. A szülői szeretet meghatározza, hogy mennyire leszünk képesek szeretni magunkat, s elhinni, képesek vagyunk felnőttek lenni. Nagyban ettől függ, képesek leszünk e felelősséget vállalni, tévedni, megbocsájtani.

Értem miről írok, mert nekem egy régi családból kellett visszamásznom és beolvadnom egy újba, hogy mások is meglássák, miért nem lehet engem nem szeretni. A szülő szerelmes féltése az első szikra a személyiségünk fejlődése során… Az önbizalmam, mégsem ingott meg, a nemek, kérdőjelek és hibáim ellenére sem. Szerencsés voltam. Amikor nem keresett az, akinek kellett volna, más adott dupla figyelmet, végtelen szeretetet, fogyhatatlan bizalmat, bocsánatot.  S mikor a kamaszkor viharos éveiben mégis csak dühöngenem kellett volna, az alma mater adta meg a fontosság érzését, hogy nem akárki vagyok, hanem én, én vagyok, hogy valahova tartozok… A nagypapám pedig megtanította, hogy mit jelent embernek, teremtménynek lenni, milyen fontos az életünk, milyen nagyon lehet szeretni Istent és az ő templomát: magunkat. Egy életre megtanultam tisztelni magam, ezáltal az embereket. Hiszek a láthatóban, ezért hinni tudok a láthatatlanban is. S, ha valaha valaki nemet mondott, hát megbocsájtottam és így nekem is jobb lett, újra megnyílt az út.

Az Atya nem mond nemet gyermekeire. A kereszten fia mindenkiért meghalt és feltámadása mindenki számára megnyitja az utat, mely visszavezethet oda, ahol elhagytuk önbizalmunkat, hitünket.

Így értem a csüggedők, elhagyottak szomorúságát, de látom a felelősségüket is. Aki szereti magát, azt könnyebb szeretni; aki bízik magában abban könnyebb bízni; aki megbocsájt, annak megbocsájtanak.

Elhagyott lánygyermek valós kötődéstől és igazi mély örökké tartó szerelemtől való félelme, vagy esély a megbocsájtás felszabadító érzésére és felelősség a bizalom megtalálására, hogy ne az elhagyatottságot adjuk tovább. Nézőpont kérdése.

Ha még mindig kételkednél, ne felejtsd: Ha Isten velünk, ki ellenünk? Egyetlen ellenségünk lehet és az saját magunk. Emeld arcod a fény felé, s inkább csalódj ezerszer, mint, hogy soha ne éld át a valakihez tartozás csodálatos érzését. Emeld arcod a fény felé és ne érd be neonnal. Emeld arcod a fény felé és a fény legyél te magad. Hidd el Weöres Sándor létrája benned is ott lapul! „A teljesség legyél te magad!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.