Annyira fáradt vagyok, hogy arra vetemedem, hogy az alvásról írjak. Kétség nem fér hozzá mindannyian tudjátok miről beszélek.

A gyerekek mindig nyafognak, hogy ne kelljen még indulni az ágyba...az alvásnak semmi értelme nincs számukra és ha azt mondod nekik látom milyen fáradt vagy, akkor kezdődik csak a harc...volt olyan ismerősöm, aki nem mondhatta ki az álmos, vagy az alvás szót a kis toporgó két évesnek, mert akkor aztán lett hadd el hadd. Így született mindenféle körmönfont szinonima durmolás, kicsit melléd bújok, olvassunk mesét fekve, nézd a baba ásít...

Hogy én mennyire utáltam az óvodában a délutáni pihenőt! Zsákszerű anyagból voltak a kis összecsukhatós ágyak. A falnak támasztva, napközben kiváló kuckót lehetett belőle építeni, de délután mikor a kis szobácskában pihenőre hívogatva terültek szét egymás mellett a "tábori ágyak" sokan morcos képet vágtunk...most hogy elnézem a zabálni való durcás ovisokat és nincs is édesebb, ahogy komolyan próbálnak morogni, már értem, hogy a dadusokat miért nem hatotta meg a tiltakozásul kifejlesztett, tökéletes buci fejem. Feküdtem a paplan alatt és gondolkoztam (talán azon, hogy mit játszok ha vége a rabságnak) mondókáztam magamban, vagy suttogtam a mellettem fekvővel egy kis lyukon keresztül...emlékeim szerint soha nem aludtam.

Iskolásként kezdődött a könyörgés...mama csak a Dallast szeretném megnézni, utána alszom. Különben is hétvége lesz!

Egyesek alvászavarral küzdenek, mások időhiánnyal és sajnos ha valahonnan le kell csípni mindig a Maslow piramis alját csorbítjuk...nem eszünk, hogy spóroljunk; nem alszunk, hogy több időnk legyen; eldobjuk biztonságunkat, hogy feljebb lépjünk. Néha szükséges, egy darabig működik, de aztán omlik a kártyavár. A két éves keservesen sír és minél fáradtabb annál kevesebb az esély arra, hogy elaltassuk a 20 éves pedig egyre jobban felpörög és megszokja, hogy megy alvás nélkül is, az idősebb korról már nem is írok, életveszélyes nem aludni!

Én gimnáziumban - ma már nevetséges- komoly tanná fejlesztettem, hogy mennyire haszontalan a drága, értékes időt elpazarolni az alvásra és át kell alakítani az éjszakát. Így gimi után munka, barátok, hobbik...vacsi este tíz körül...kis olvasás tévézés, éjfél vagy kettő körül tanulás...két évig működött...

Aztán eljön az a kor, kinek előbb, kinek később, hogy megszépül a óvodás zsákágyacska, fontos tevékenység lesz a pihenés minden fajtája, értelmet nyer az ágyban töltött sok-sok óra...sőt nélküle elképzelhetetlen lesz minden.

Jelenleg a kedvenc tevékenységem a küppedés (nekem ez azt jelenti, hogy kiskifliben fekszem a párommal és szundítok, vagy csak csendben pihegek) és el nem tudom képzelni elegendő alvás nélkül a stabil idegállapotot.

Szóval, ha nem látsz hetekig buborékokat, gondold végig mennyit aludtál a múlt héten...

Hogy is zárhatnám soraimat: szép álmokat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.