(Szerencsére sok hétköznap van egy évben, így a különböző témák különböző embereket szólíthatnak meg, ha úgy érzed, ma neked szólt egy sor tegyél hozzá te is egy gondolatot, kérdezz, kritizálj, vagy dicsérj, gondolkozz velem!)

Az első hétköznap valami olyan buborékról akartam írni nektek, ami minden hétköznap körülvesz minket. Van jó néhány ilyen, szerencsére...és ez most nem a csodálatos, lenyűgöző, vicces és minden tv csatorna műsorán megtalálható Igazából szerelem című film „a szeretet körülvesz” számának fejtegetése lesz J.Szeretnék olyan értékeket megmutatni, amik jól jönnek, ha ez az év kevesebb lendülettel, bizalommal, vagy hittel indult…vagy ha egy rossz nap után bármely hétköznapot vidámabban akartok zárni, mint ahogy haza értetek…

Nem kell hinned a gyűrű aranyában, a szavak igazába, a néma hallgatásban, a város zajában, az otthon melegében, apáink erejében, nem kell hinned semmiben, akkor is létezik ez az örökség. Nem kell kérned és remélned, akkor is körül vesz mindaz, amivel útra indítottak. Tudom, hogy minden emberben annyi érték és csoda van (BENNED IS!), hogy egy életen át szóló felfedező túra önmagunk megismerése, ami könnyebben megy akkor, ha másokat is megismerünk, ha nyitunk a világ felé, ha a múltba tekintünk és persze, ha utódainkban látjuk vissza nagyszüleink mosolyát…

Te jól főzöl? Milyen a hangszíned? Ráncolod a homlokod?  Makacs vagy, vagy szelíd? A szemed színe, az ujjaid formája, vagy az orrod olyan, mint az övé?

Azt, ahogy látjuk a világot, ahogy a világ lát minket, mind örököltük, tanultuk, „ellestük”. S, ha mindezt felismerjük, soha nem érezzük, hogy egyedül vagyunk a világban… Ha tudod honnan jöttél, s tudod hova tartatsz akkor a jelen minden egyes pillanata biztonságosabbá és bizakodóbbá válhat.

Ha gondolunk erre, mikor mérgesen magyarázunk, vagy éppen nekünk osztják az észt, ha eszünkbe jut ez mikor nagyon szomorúak, vagy boldogok vagyunk, ha nem felejtjük el ezt, mikor embertelen pillanatokat élünk át, akkor könnyebb lesz meglátni minden napban azt, ami szép és megőrizni ezt a jó érzést. Könnyebb lesz nevetni magunkon, vagy másokkal.

Nézz az ember mögé, nézz magadba! Ismerd meg kik vágytak rád, és tudd, miért akarsz életet adni! Szerintem fontos, hogy keressük és megismerjük a gyökereinket… ez egy olyan buborék, ami nem pukkad ki!

Minden nap ott van bennünk édesanyánk és édesapánk minden rezdülése, mi csak formáljuk, elrejtjük, megmutatjuk őket.

Hiszem, hogy az ember jó!

„Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmúlás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.”

József Attila: Dunánál részlet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.