Nem gondolni semmit, egyáltalán nem gondolkodni, csak örömmel elfogadni minden jót, amit az élet ölünkbe hullat és nem elfutni kétkedve, hogy valami átverés, valami csapda… de jó volna. Nem kérdezni semmit, csak meghagyni a csendet, míg újra megszületik egy gondolat és hallgatni…

Elsőre ijesztő, furcsa, érdekes és pont ez a jó. Másodszorra kicsit ismerős, de még újdonságokkal teli. Harmadikra vágyod már, keresed a felfedezett csodákat. S akárhányadik is mindig újabb és újabb dolgokat fedezel fel, ha szeretettel, érdeklődéssel, kíváncsisággal,…

Mondom a csajoknak, hogy csak egy röpke találkára érek rá, még bubit kell írnom… de az kezd magától megszületni. A köszönésben, mikor két barátnő örül egymásnak, a gondoskodó mosolyban mikor látod, hogy a másik érzi minden fáradalmát a hetednek, a biztató szavakban,…

A nem, az nem. Nincs hátha, de csak, nem, de meg mit tudom én. Gondold végig azt, hogyha döntened kéne, melyik oldalra állsz,hol foglalsz állást, úgy, hogy ha a döntésed után ketté válna a föld soha nem tudnál átmenni a másik oldalra… hova állnál? - Azaz ne bagatellizálj,…

Hallod a lépéseket. Csossz ide-csossz oda. Keresed önmagad. Megpucolod a répát, ötnél kevesebb nem megy, társas lény vagy. Karalábé, zöldbab, petrezselyem is akad, nem csak a neve az illata is csodás. Te milyen vagy? Főzős, bújós, gondoskodós, csevegős, szégyenlős, édesen…