Fekszik az ágyában és les a sötétben. Csak tudnám mikor… könnyebb lenne! Túlságosan hangos szapora lélegzete, alig hallani, ha kell valamit egyáltalán. Így hogyan veszem észre, ha megtörténik a rossz vagy a jó? Mit kezdjen az ember hirtelen jött ijedséggel, vagy boldogsággal?…

Szeretem az utam, ami hozzád vezetett. Szeretem az embereket, akik mellett elhaladva megértettelek. Szeretem a pillanatokat, melyek elmúltak, kegyetlenül, észrevétlenül, elviselhetetlenül lassan, vagy felfoghatatlanul gyorsan, mert jó emlékezni, jól esik minden gyötrő és melengető…