Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok! Hétfőn újra hétköznapi buborék...addig is hosszú7vége:) Ma gyermekkorom egyik legkedvesebb versét osztom meg veletek. Hajnal Anna írta.  Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább, Hogy ne mondjam el egyszer legalább, Hogy néma…

Nyolc év… fektesd el végtelen lesz belőle. Szinte lehetetlen kilépni a fényre, ha a biztonságot a félhomály ragyogása jelentette… A Pont.com-ban a szereplő elhiszi, hogy a virtuális a valóság… én is hittem már, hogy életem egy álom, de kiderült a valóságban…

Gimisként sokat ücsörögtem a Széchenyi téren…  nem lehet véletlen, hogy osztálytermemnek az erkélye is a Dzsámira nézett. Erkély, bizony ám! Emlékszem, mikor először néztem a nagy falakat, hogy ez lesz az az épület, ahol a tudást belém töltik. Álltam a ló farka…