Állok a hídon, alattam a Duna sebesen robog. Reszket alattam a talaj, ahogy elhúz a hátam mögött egy villamos. Madarak keringenek a víz felett, örvénylenek a gondolatok. Nem akarok félni, bízni akarok, úgy hinni, mint ahogy gyermekként csodáltam a felnőtteket… és most itt állok…

Csenget a villamos távolról is hallom, pislákoló lámpájából látom, már közeleg. Messziről még sokáig, lassan ér el hozzám, centiről centire rázzák az öreg sínek. Kedvesen köszönt a recsegő férfihang, jól esik-e BKV kedvesség. Se a busz, se a metró nem beszélget velem,…

süti beállítások módosítása