2012.09.18. 21:29
Szabadság
Nem ment még le a nap, a sugarak nyeglén feküdtek el a fűben, megvilágítva a legelőnyösebb képeket, kiemelve a mozdulatokat és az érzéseket. A Balaton parton árválkodott néhány millió szúnyog, s néhány száz nyaraló kereste az örömöket vízben és parton. A jólismert szoborpár a távozó hajókat nézve a gyermekkorom idézte, ahogy elhaladtam mellette duci fagyimmal anyámra nevetve. Micsoda önfeledtség, könnyedség és mesevilág volt…
Most épp csak talpam érintettem a tóba, miközben táskám a fűben hevert a vaslépcsők mellett. Minő szerencse, hogy át kell szállni, s még várakozni is kell vagy fél órát, így gondolhat egyet az ember és leszaladhat a partra, hogy előbb köszöntse a nyaralást, minthogy megérkezne a célállomásra… A part néhány pillanata áthangolt a szabadság gondolatára… érezni kezdtem a levegő illatát, hallani a vizet, a zenét, a nevetést… nincs semmi dolgom, bokáig merülök az iszapos csodában…
Mikor a vonat továbbsuhant, már teljesen átéltem minden percét az estének. A lehúzott vonatablakokon bezúduló forró levegőt, a villódzó lámpába szerelmes szúnyogok zümmögését, a szendvicsillatot és az örömöt, hogy átélhetem és megoszthatom a szabadság édes érzését! Buborék - ugyanazt érezni, a másikat meghallani és érteni, szavak nélkül egy irányba menni, kézen fogva szabadnak lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.